Veres Miklós: A tárnoki hatóság és tárnoki szék : 1526–1849 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 2. Budapest, 1968)

I. A tárnoki jogszolgáltatás fejlődése

város csak 131 év múlva, 1744-ben került a tárnokmester joghatósága alá,

41 s — az ülésjegyzőkönyvek tanúsága szerint — eddig pereit sem fellebbezhette a tárnoki székre. A XVII. század hódoltsági korszakában már csak két további városnak sikerült a tárnoki városok sorába emelkednie; a megmaradt országrészen fekvő Kőszegnek és Kismartonnak. Kőszeget III. Ferdinánd 1648. november 6-án kelt adománylevelével kiváltságaiban megerősítette s egyben a tárnokmester joghatósága alá rendelte.

42 Kismarton város ugyancsak 1648-ban kapott hasonló privilégiumot III. Ferdinándtól.

43 E városok megszerzett kiváltságleveleik alapján 1649-ben, majd 1655-ben többször folyamodtak a tárnoki városok sorába való felvételükért, de ügyük egyik alkalommal sem nyert elintézést.

44 Kismarton felvétele érdekeben a kancellária is tett lépéseket. 1655. március 24-én leiratot intézett a tárnoki székhez, melyben az uralkodó által kiadott kiváltságlevél alapján hangsúlyozta, hogy a várost a tárnoki szék joghatósága alá rendeli.

45 A felvételre azonban csak 1662ben került sor, amikor a tárnoki szék június 28-i ülésén mindkét város küldöttei megjelentek, s kiváltságlevelük bemutatása, valamint a szokásos eskü letétele megtörtént.

46 A fellebbezési jogon kívül — természetesen — a városok megkapták az üléseken s az ítélethozatalban való részvétel jogát is. A török kiűzése után a felszabadult országrészek városai is arra törekedtek, hogy a tárnokmester joghatósága alá kerüljenek. Ez legelőször Debrecen szabadalmas mezővárosnak sikerült, melynek vezetői 1693. április 11-én I. Lipóttól szabad királyi városi rangot és kiváltságokat szereztek. A királytól nyert privilégium Debrecent a tárnokmester joghatósága alá rendelte, s a város követei a hosszú szünetelés után első alkalommal 1695-ben összeült tárnoki széken meg is jelentek ós felvételüket kérték. A város beiktatása még ezen az ülésszakon megtörtént.

47 A tárnokmesternek, illetőleg a tárnoki széknek nagy gondot okozott a török uralom alól felszabadult Buda és Pest városok recipiálásának elintézése, mely kérdés a felszabadulással — természetszerűleg — napirendre került. Jogfolytonosságukat Erdődy György tárnokmester már azzal elismerte, hogy a tárnoki szék 1695. évi törvényszakára őket is meghívta. A városok, mielőtt követeiket az ülésszakra elküldték volna, ahhoz a kamarai igazgatóság előzetes hozzájárulását kérték, de " Uo. 295. fol. 42 A 57. Kanc. lt. Libri regü. 10. 175. 1. „. . . judicem et juratos cives totamque communitatem dictae civitatis nostrae Keoszeghiensis in numerum et ordinem aliarum liberarum et regiarum ac quidem illarum magistro tavernicorum regalium in appellationibus et juribus suis et non alteri judici subiectarum civitatum nostrarum. . . benigne duximus ..." 43 A 57. Kanc. lt. Libri regii. 10. 168. 1. 44 Wagner, Alexander: Jurisdictio tavernicalis . . . Pest 1834. 62. 1. 45 A 35. Kanc. lt. Conceptus expeditionum. 1655. március. Na 95. 46 O 92. Tárnoki lt. Prot. sed. tav. I. 210. fol. 47 Uo. 212. fol. — Itt meg kell jegyeznünk, hogy Debrecen városnak elvüeg már a Mohács előtti időkben is voltak kapcsolatai a tárnoki székkel. Zsigmond ui. 1405-ben privilégiumot adományozott a városnak, mely szerint annak tanácsa, minden ügyet Buda város joga szerint ítéljen meg. S ha a peres felek a tanács ítéletével megelégedve nem lennének, ügyüket felülbírálás végett Buda város bírósága vagy a tárnokmesteri szék elé fellebbezhetik. Ez azonban gyakorlatilag nem valósult meg, mert Zsigmond a várost 1410-ben Baliczky András pénzügyietekkel foglalkozó gazdag lengyelnek, 1411-ben pedig a rác despotának adományozta — 1. Iványi Béla: Debrecen és a budai jog. Debrecen 1924. 7—8. 1.