Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
mányos kormányzás biztosításában fejtette ki. Az újkori államkormányzat igényeit azonban ilyen módon nem tudta kielégíteni. Ez a feladat a nyugati országokban mindenütt állandóan ülésező hivatali testületek vállára nehezedett. A Habsburg-birodalom közigazgatását újjászervező I. Ferdinánd Magyarországon is kísérletet tett, hogy a királyi tanácsot újkori hivatallá, állandóan ülésező testületté alakítsa át. Célja elérésére a helytartói tisztséget választotta. Az országból távollevő uralkodót a királyi tanács élén, amelyet ilyenkor országtanácsnak neveztek, már Zsigmond óta helytartó (locumtenens) helyettesítette, akinek tisztét az 1485 : X. t.-c. a nádori méltósághoz kötötte. Ugyanez a t.-c. hatáskörét úgy állapította meg, hogy a király legszemélyesebb jogait kivéve, amilyen volt pl. a kegyelmezés és a birtokadományozás, az államkormányzat minden ágában intézkedhetett. Minthogy I. Ferdinánd és utódai rövid megszakításokkal állandóan külföldön tartózkodtak, a helytartóság is állandósult és alkalmasnak látszott arra, hogy a királyi tanács néhány tagját egyesítve, az ausztriai tartományok élére állított kormányzóságok (regimen-ek) mintájára, az ország kormányának irányítását a szétszórt magyar tanács helyett kezébe vegye. Ez a gondolat természetesen csak fokozatosan bontakozott ki I. Ferdinánd uralkodása folyamán. Első helytartói mellett még a királyi tanácsot találjuk és a később kialakuló helytartótanács, ha ugyan szabad ezt a kifejezést használnunk, 1 ) a magyar tanáccsal mindvégig a legszorosabb kapcsolatban állott. Mária királyné helytartósága. Amikor a rendek I. Ferdinándot magyar királlyá választották, az uralkodónak Csehországba kellett utaznia. Helytartójává, az országgyűlés beleegyezésével II. Lajos özvegyét, Máriát nevezte ki, bár a nádor élt, s így a törvény szerint a helytartóság őt illette volna meg. Külön magyar tanácsosokat nem rendelt melléje, valószínű, hogy az egész királyi tanács, illetve annak jelenlévő tagjainak segítségével kormányzott. Átküldött azonban Pozsonyba, ahol Mária tartózkodott, három német biztost, Rauber Kristóf laibachi püspököt, Dorriberg Rézmánt és Pemflinger Istvánt, akik a királlyal és az alsóausztriai kormánnyal állandó összeköttetést tartottak fenn. Feladatát és hatáskörét csak általánosságban jelölte meg, amikor a rendeket felszólította, hogy mindenben engedelmeskedjenek neki. 2 ) Báthory István nádor helytartósága. Mária helytartósága 1527 közepén ért véget, amikor Ferdinánd bejött az országba. A következő év tavaszán azonban újra eltávozott, de Mária a terhes feladatot nem vállalta mégegyszer. A helytartói megbízást így a nádor, Báthory István kapta. Kinevező oklevele és a benne foglalt utasítás x ) Hivatalos neve Locumtenens et consiliarii regiminis Hungarici volt, tagjai magukat legtöbbször Locumtenens et consiliarii-nak nevezték és ehhez a címhez különböző jelzőket fűztek (suae maiestatis, regni,,Hungarici, sui stb.). Az országgyűlési iratok locumtenentia-nak is hívják, egy esetben "a consilium locumtenentis kifejezés is előfordul. R. Kiss István (A magyar helytartótanács I. Ferdinánd korában és 1549—1551. évi leveles könyve, Bp., 1908.) a magyar helytartótanács szót választotta (IX. 1.), amit az irodalom is elfogadott, bár a XVIII. századi helytartótanácstól való megkülönböztetés kedvéért helyesebb lenne helytartóságnak fordítani, ha már a kormány vagy kormánytanács szavaktól, az örökös tartományok regimenjeivel való párhuzam miatt, idegenkedünk. 2 ) I. m. XV. 1., II. függelék.
