Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
m azt mutatja, hogy az uralkodó már ekkor elhatározta, hogy a helytartó elnöklete alatt állandó jellegű tanácsot alakít, amelynek tagjaivá az ország legelső egyházi és világi főméltóságait szemelte ki: Várday Pál esztergomi érseket és főkancellárt, Szalaházy Tamás egri püspököt és kancellárt, Gerendy Miklós erdélyi püspököt és kincstartót, Thurzó Elek országbírót és Báthory András tárnokmestert. Megengedte azonban, hogy tanácskozásaikon, ha kedvük tartja, a királyi tanács többi tagja is részt vegyen. A kormány székhelyéül, mint arra legalkalmasabbat, Budát jelölte ki. Hatáskörét már pontosabban körülírta, mint az özvegy királynéét. Megbízta a tanácsosokat, hogy minden eléjük hozott ügyet intézzenek el, ha nem mernek dönteni, tegyenek írásban jelentést, de csak akkor, ha a késedelem nem jár veszedelemmel. Egyebekben okosságukra, hűségükre és becsületükre bízta, hogy mit cselekszenek. A tanács egyes tagjai a méltóságukkal járó teendőket továbbra is ellátták. Az ország rendes bírái épúgy ítéltek, mint ha a király az országban lett volna. A nádor ezenkívül 32 jobbágytelken alul birtokot is adományozhatott, ezen felül azonban már az egész tanácsot illette ez a jog, de csak azokkal szemben, akiknek az uralkodó már Ígéretet tett. A királyi jövedelmeket a kincstartó és a kamara kezelte, a tanács csak támogatta ebben a munkájában. A tanácskozások módjáról, s általában az ügyintézésről az utasítás nem rendelkezett. Etekintetben valószínűleg a királyi kancellária állott a tanács rendelkezésére, kiadványaira pedig a kancellár őrizetére bízott titkos pecsétet függesztette. 1 ) Üjkori hivatalnak ezt a helytartó mellé rendelt tanácsot még nem tekinthetjük. De már jelentős lépést jelentett a fejlődés új irányában, amikor szemben a határozatlan keretű királyi tanáccsal az ország hat legfőbb méltóságát közös szervezetbe fogta össze és arra kötelezte, hogy a rendszertelenül ülésező királyi tanács feladatát átvéve állandóan együttmaradjanak. A kancellárok, nádor, országbíró, tárnokmester és kincstartó amellett továbbra is megtartotta a maga hatóságát, sőt a tanács tekintélyére támaszkodva eredményesebben gyakorolhatta. A tanács pedig egyesítette tagjainak igazságszolgáltatási, közigazgatási és pénzügyi hatáskörét, azaz a belügyi kormányzat három jelentős ágát. Feltűnő viszont, hogy a nádor legfontosabb jogáról, az Országos katonaság vezetéséről, hallgat az utasítás, amit csak úgy magyarázhatunk, hogy az országba vezényelt idegen seregek miatt a király ezt a kényes kérdést megkerülte. Szalaházy Tamás kancellár és Thurzó Elek : országbíró helytartósága. Báthory helytartósága rövid életet ért meg, a tanács 1529-ben a török elől Esztergomba, Pozsonyba, Bécsbe, majd Budweisbe menekült. 1530-ban azután visszatért Pozsonyba, de ez év tavaszán a nádor meghalt. A tanácsot egyelőre külön megbízás nélkül Szalaházy Tamás kancellár és Thurzó Elek országbíró vezették tovább. A formai felhatalmazást csak 1531 közepén kapták meg. Kinevező oklevelük nem maradt fenn, így nem tudjuk, kik voltak azok a tanácsosok, akiket az uralkodó állandóan melléjük rendelt. Az ország bíráinak és a királyi tanács többi tagjának most is megadta a jogot, hogy amikor Pozsonyba jönnek, a tanácskozásokon résztvegyenek.Szalaházy és Thurzó megbízatása csak a következő országgyűlésig szólt, I. m. VI. függelék.
