Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
sikeresebben védhesse meg. Egyébként pedig az udvari kamara és a haditanács jól működő hivatalairól nem volt hajlandó lemondani egy bizonytalan sikerű, a múltban már kudarcot vallott, magyar helytartótanácsi kormány kedvéért. Ellentétben a rendek állásfoglalásával, továbbra is ragaszkodott az 1569. évi XXXVIII. t.-c. végzéseihez, amelyek e központi hatóságoknak befolyást biztosítottak a magyar államkormányzatra. Csak azt az engedményt helyezte kilátásba, hogy ha a rendek két tanácsost Bécsbe küldenek, azokat nemcsak a tisztán magyar, hanem a vegyes ügyekben is meghallgatja, sőt súlyosabb kérdésekben több tanácsost is magához rendel. 1 ) Állandó tanács terve. Negyedévi tanácskozás. Az 1587-i országgyűlésen azután végül mégis találtak a rendek olyan megoldást, amely az 1588. évi III., VIII. és IX. törvénycikkekbe iktatva alapja lett a magyar tanács további fejlődésének. Gondolatuk azonban nem eredeti volt, hanem némileg módosított formában az uralkodó ismételten kifejezett óhaját fogadták el. Belenyugodtak ugyanis abba, hogy néhány tanácsos állandóan együttlegyen, mégpedig nem a helytartó mellett, ahogy első feliratukban tervezték, 2 ) hanem a király, vagy távollétében a helyettesítésével megbízott főherceg oldalán. Ezek a tanácsosok tárgyaljanak meg minden országos kérdést, a kamarai és hadi ügyeket is. Emellett azonban továbbra is biztosították a teljes tanács működését is, amennyiben kimondták, hogy a fontosabb kérdések megvitatására negyedévenkint mindegyik tanácsost hívják össze és aki személyesen nem jelenhetik meg, véleményét írásban terjessze elő. Kevésbbé sikerült a rendeknek a magyar tanács hatáskörét biztosítaniuk. Az 1588: III. t.-c. ugyan elrendelte, hogy a tanácsnak »az őt megillető, hozzáillő és szükséges« hatalmát állítsák helyre, 3 ) ezeket az üresen kongó szavakat azonban mindenki úgy értelmezte, ahogy akarta. Kísérletet tettek ugyan arra, hogy a törvénycikkek szövegébe belevegyék, hogy a tanácsosokat nemcsak a tanácsadás, hanem a határozathozatal joga is megilleti, 4 ) az uralkodó azonban ezt a szövegezést nem fogadta el. Hasonlóképen nem tudták kiküszöbölni a tisztán magyar és a vegyes ügyek közötti különbségtételt. Határozottan leszögezték ugyan újra, hogy minden magyar ügyet tisztán magyarnak tekintenek és a magyar tanács mindegyikben illetékes, azt azonban kénytelenek voltak elismerni, hogy vannak olyan kérdések, amelyek az uralkodó többi országát is érintik. Ezekre nézve azt ajánlották, hogy tárgyalásukkor a magyar tanácsban német tanácsosok is megjelenhessenek. 6 ) Ezt azonban természetesen nem sikerült keresztülvinni, aminthogy az 1588. évi törvénycikkek a haditanács és az udvari kamara magyar szerepét sem tiltották meg. Hiába iktatták tehát törvénybe hogy a magyar tanács minden magyar kérdésben illetékes, az idegen hatóságok befolyásának nem tudtak gátat vetni. Az évnegyedes ülések nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Már az első gyűlés eredmény nélkül oszlott szét, utána pedig nem is kísérU. o. VII., 159—160., 163—164., 245—246. I. 2 ) U. o. VII., 263. 1. 8 ) . .. sua competens et pro ratione decens ac necessaria authoritas reddatur. 4 ) U. o. VII., 300—301. I. *) U. o. VII., 306. 1.
