Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
létezték többé. Az 1593-i országgyűlésen a rendek hallani sem akartak felőle. 1 ) Ez azonban nem jelentette azt, hogy a teljes magyar tanács feloszlott vagy megszűnt. Tagjai időnkint, rendszerint az országgyűléseken, továbbra is összegyűltek. A rendek ezentúl is állandóan követelték, hogy a magyar ügyeket kizárólagosan a magyar tanács intézze. Erről azonban szó sem volt. Maguk a tanácsosok sem fektettek súlyt tanácsbeli szerepükre. 1603-ban pl., amikor az országgyűlési előterjesztésekről kellett volna véleményt mondaniok, a helytartó összesen két püspököt tudott összehívni. 2 ) És ha egybegyűltek is, alapos és eredményes tárgyalásra akkor sem került sor. Károlyi Árpád, Bocskay korának legalaposabb ismerője, akihez az elfogultságnak még csak az árnyéka sem férhet, így ítélt a XVII. század eleji magyar tanácsról: »Annak, aki, mint e sorok írója, az ez időbeli magyar királyi tanács oly sok silány operatumát, oly sok színtelen — ha akarom, vemhes, ha akarom, nem vemhes — véleményét volt alkalma átolvasni s így talán jogot szerzett magának ezt a testületet lelkéből vilipendálhatni^ szinte jólesik, ha néha-néha fölcsillámlani Iát egyik-másik opinioban férfias hangot, férfias nézetet.* 3 ) E hanyatlás magyarázatát pedig abban találja meg, hogy bár a magyar tanács, vagy legalább a tanácsosok egy részének véleményét az uraikodó, a kamarai és katonai kérdések kivételével, mindért egyes esetben meghallgatta, mégis alárendelt szerepet játszott, mert javaslatát azután még egész csomó udvari hatóság felülbírálta, míg végül a fejedelmi döntés megszületett. 4 ) Nem idegenkedik Károlyi attól a vádtól sem, amit az erősen protestáns színezetű korponai országgyűlés rendéi hangoztattak 1605-ben s amelyet egy egykorú katolikus olasz pap emlékiratával erősít meg, amely szerint t.-i. az alacsonyszármazású magyar főpapok teljesen a német tanácsosok befolyása alatt állottak, akik azt tették velük, amit csak akartak. 5 ) Ezt a kérdést alaposabban meg kellene vizsgálni, mert ha a vád igaznak bizonyulna is, ami nem valószínű, a tanács hanyatlását nem magyarázná, hiszen ha csakugyan olyan akaratnélküli báb lett volna a német tanácsosok kezében, akkor befolyását nem csökkentették, hanem ellenkezőleg növelték volna. Bocskay a főpaptanácsosok ellen. Tény, hogy Bocskay országgyűlései erős ostromot indítottak a főpaptanácsosok ellen, ez azonban tisztán vallási okokból is érthető. Eleinte a püspököket egyszerűen ki akarták zárni a tanácsból, azután csak a megyés püspökök tanácsosságát voltak hajlandók elfogadni, végül pedig azt követelték, hogy a király csak nemes eredetű püspököket nevezzen ki. Az 1608. évi koronázás előtt hozott VI. t.-c. ki is mondotta, hogy csak székhellyel és birtokjoggal rendelkező püspök bocsátható a tanácsba. Ezt a rendelkezést azonban a XVII. század folyamán nem mindig tartották meg. 6 ) A 10. t.-c. pedig azt kívánta, hogy az uralkodó a tanácsosok kinevezésénél a valláskülönbségre ne legyen tekintettel és necsak főurakat nevezzen ki, hanem nemeseket is. Valószínű, hogy a tanácsosi címet protestánsok és nemesek is x ) u. o. vm., 4. i. 2 ) U. o. X., 108. i. 3 ) U. o. XI., 27. 1. 4 ) U. o. XI., 326. 1. 6 ) U. o. XI., 286—288. 1. 6 ) L. pl. Márk i. m. 596. I.
