Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
hatóságok tárgyalják. Ezt azért teszik, hogy tárgyilagosan intézkedhessenek, nem pedig a felek zaklatására. így kerülnek a hadi vonatkozású ügyek a haditanács, a kamarai természetűek pedig az udvari kamara elé. így volt ez már I. Ferdinánd idejében is, anélkül, hogy valakin sérelem esett volna, 1 ) Kétségtelen, hogy a magyar kamara álláspontja közigazgatási szempontból, nem pedig közjogiból, helyes volt. A rendek a középkori helyzetet akarták visszaállítani, amikor minden ügyet a királyi tanács intézett. A fejlődés azonban már Mátyás és a Jagellók alatt túlhaladt ezen a fokon, ha az egyes ügykörök számára külön hivatalok még nem is alakultak ki. De a kancelláriában már megtették az első lépést a dikaszteriálís ügyintézés felé. Ezt a fejlettebb formájú ügyintézést honosították meg azután a Habsburgok. A rendeknek azt kellett volna követelniök, hogy az uralkodó magyar haditanácsot állítson fel és a magyar ügyeket csak a magyar haditanács és a magyar kamara útján intézze. Az udvari hatóságok befolyását azonban addig nem szüntethették meg, amíg az ország idegen segítségre szorult. Kérdés azután, hogy a magyar tanács mennyiben tudta befolyását még az úgynevezett tiszta magyar ügyekben, azaz igazságszolgáltatási téren és az ország jogaira vonatkozó kérdésekben, érvényre juttatni. Bizonyos, hogy addigi formájában, távol az uralkodó székhelyétől, még ezt sem tehette meg. Ehhez az lett volna szükséges, hogy állandóan és rendszeresen ülésező újkori hivatallá alakuljon át. Az uralkodó ebben az irányban az első lépést meg is tette, amennyiben az említett 1569. évi XXXVIII. t.-c.-be belevétette, hogy a magyar tanácsosok közül egy egyházi és egy világi állandóan az udvarban tartózkodjék, hogy velük a tisztán magyar ügyeket megtárgyalja, sőt véleményüket az országot érintő hadügyekben is meghallgassa. Arról azonban lemondott, hogy az egész tanácsot testületileg vonja bele az államkormányzatba. Amikor a rendek az 1563-i országgyűlésen, ahol a tanácsosok együtt voltak, ez ellen kifogást emeltek, saját korábbi érvüket fordította ellenük, mondván : úgy gondolta, hogy a tanácsosoknak az országgyűlés tanácskozásain kell résztvenniök, 2 ) • ' A rendek viszont az uralkodó ajánlatát nem fogadták el, nem választottak és nem küldtek Bécsbe tanácsosokat. Amikor az 1578-i országgyűlésen a királyi leirat újra azt kérte, hogy jelöljenek ki két-két tanácsost, akik állandóan a király, illetve távollétében helyettese, Ernő főherceg mellett tartózkodjanak, a lényeget megkerülve azt válaszolták, hogy őfelsége a tanácsosok szamát növelje, az üres egyházi és világi méltóságokat töltse be, hogy azután választhassanak. Tehát azt tartották a legfontosabbnak, hogy a tanácsosi fizetést minél többen megkapják, az uralkodó tervévei szemben bizalmatlanok voltak. Nyíltan meg is mondták, félnek, hogy a magyar ügyeket még akkor is idegenek fogják intézni, ha két tanácsost Bécsbe küldenek. Mert mi inkább és igazabban magyar ügy, mint a törökkel kötött fegyverszünet és arról mégis mit sem tudnak azok, akiknek életéről és vagyonáról döntenek. Vagy a végvárak ügye, vagy a kihalt családok birtokainak eladományozása. 3 ) x ) U. o. V., 235—236. 1. 2 ) U. o. IV., 575. 1. 3 ) U. o. VI., 252—253. 1.
