Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
Az udvari kamara szerepe a magyar ügyekben. Hátra lenne még annak a sokat vitatott kérdésnek az ismertetése, hogy az udvari kamara főhatósága mennyiben terjedt ki a magyar kamara fölé és a rendi dualizmus hullámzásának megfelelően különböző korszakokban hogyan érvényesült. Minthogy azonban ez a kérdés szorosan összefügg a magyar kamara történetével, alkalmasabbnak látszik a magyar kamara szervezetének vizsgálatával kapcsolatban foglalkozni vele. Az udvari kamarának Magyarország életében játszott szerepére a XVI. századi országgyűlések kiadott iratai vetnek némi világot. Kitűnik belőlük, hogy az uralkodó úgyszólván minden magyar ügyben kikérte udvari kamarájának véleményét, még akkor is, ha a határozatot más hatóság, legtöbbször a magyar kancellária útján adta ki. Az elnök, sőt a tanácsosok is, rendszeresen megjelentek a titkos tanács ülésein, azokon a napokon, amelyeket kamarai vonatkozású kérdések tárgyalására jelöltek ki. Az elnök különben rendszerint tagja is volt a titkos tanácsnak. De ha nem.szóbelileg, írásban véleményt adott az udvari kamara minden fontosabb kérdésben, úgyhogy jelentősége méltán állítható párhuzamba a titkos tanácséval. Ezt a tanulságot vonta le a magyar országgyűlések emlékeiből Károlyi Árpád, a XVI. és XVII. század történetének egyik legalaposabb ismerője. 1 ) És ez tűnik ki Takáts Sándor munkáiból, aki az udvari kamara levéltárának anyaga alapján e két század magyar életének csodálatosan színes részleteit varázsolta olvasói elé. Ha nem is tekintjük, hogy a magyar bányaművelés és a harmincadhivatalok egy része hosszú időn keresztül közvetlenül irányítása és ellenőrzése alatt állott, 2 ) hanem csak az uralkodó mellett betöltött tanácsadói szerepét nézzük, nyugodtan állíthatjuk az első hallásra meglepő tételt: a XVI. és XVII. század magyar vonatkozásban legfontosabb hivatala az udvari kamara volt. 9. §. Udvari haditanács. A török hódoltság korszakában, amikor az ország szünet nélkül dúló harcok színtere volt, a magyarság sorsának alakításában az udvari kamarához hasonlóan döntő szerepet játszott egy másik központi hatóság: az udvari haditanács (Hofkriegsrat). Hatása még közvetlenebbül érvényesült, mint a pénzügyi hivatalszervezeté, mert a török elleni védekezésben a nemzet idegen segítségre szorult, s így annak megszervezésében az uralkodót még kevésbbé befolyásolhatta, mint a kamarai jövedelmek felhasználásában. A katonai felségjogot a rendek különben is mindig tiszteletben tartották. Az udvari haditanács szervezete és működése ugyanazokon az elveken alapult, mint a Habsburg-ház többi központi hatóságáé. Eredete ugyancsak I. Miksa idejére nyúlik vissza, aki 1500-ban a pénzügyi kamarával együtt hadi kamarát (Kriegskammer) is szervezett, de egyik számára sem tudott hosszú életet biztosítani. I. Ferdinánd néhány eredménytelen kísérlet után 1556-ban öttagú tanácsot bízott meg a katonai természetű ügyek egységes irányításával és a hadsereg kiállításával és fenntartásával kapcsolatban működő tisztviselők ellenőrzésével. Korábban a hadügy terén is az udvari kamarának volt döntő szava, hiszen a zsoldos seregek korában a katona*) Magyar Országgyűlési Emlékek. XI. k. Bp., 1899. 12. 1. 2 ) E kérdés tisztázása ugyancsak külön tanulmányra vár.
