Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
helyükre. E helyen nem lehet feladatom a török államháztartás részletes ismertetése, csupán annak említésére szorítkozom, hogy a jövedelmeket két nagy csoportba sorolták. Az egyikbe azok tartoztak, amelyek különböző jogcímeken: adó, bér, illeték, vám stb. fejében folytak be a kincstárba, a másikba pedig a földesúri jogok, amelyeknek eladományozásával a kincstár katonáit és tisztviselőit fizette. A török birtokjog szerint ugyani s minden ingatlannak az uralkodó, azaz a kincstár volt a tulajdonosa, aki a birtokot csak kivételes esetekben engedte át öröktulajdonul, hanem csak jövedelmét adományozta el hosszabb-rövidebb időre. Az első csoportba tartozó jövedelmeket a pénzügyi defterdár (mai defterdári) igazgatta, a másodikba soroltakat pedig a birtokdefterdár (timár defterdári) kezelte. Kisebb tartományban csak egy defterdárt alkalmaztak. Fölöttes hatóságuk a fővárosi defterdár volt, az nevezte ki őket, rendszerint csak egy esztendőre, működésükről előtte adtak számot. A defterdár irányítása és ellenőrzése alatt az alsófokú tisztviselők, úgynevezett eminek egész serege kezelte a különböző jövedelmeket, mind a kormányzóság központjában, mind pedig a vidéki városokban és falvakban. A hídpénzt a hídbiztos (köprü emini), a révpénzt a révbiztos (iszkele emini), a vámot a vámbiztos (gümrük emini), a nem mohamedánok fejadóját a dzsizje emini szedte, a kincstári bérleteket a mukátaa emini kezelte. Valamennyiük felsorolására a török pénzügyigazgatás részletes ismertetése keretében kerülhet majd sor. Egyelőre azt sem tudjuk határozottan megmondani, hogy vájjon a defterdár hűbéres familiárisai voltak-e, avagy pedig tőle magánjogilag független állami alkalmazottak. A török államrendszer hűbéri jellegéből következtetve inkább familiárisoknak látszanak. Valószínűleg azok voltak a defterdár íródeákjai, az úgynevezett kjátibok is, akik a jövedelmek összeírását, az úgynevezett deftereket, a hódolt Magyarország történetének páratlan gazdagságú, s még alig kiaknázott forrásanyagát, készítették. Rendőri tisztviselők. Azokban a városokban és falvakban, ahol a török bennlakott, külön tisztviselők, úgynevezett basik őrködtek a közrend és a közbiztonság fölött. Ilyenek voltak Vácott pl. a szubasik, Budán pedig a városbiztos (sehir emini) és a városgazda (sehir kethüdászi). A vásárok rendjére a vásárbiztos (pazar basi)felügyelt. Valószínűleg a kádi főhatósága alá tartoztak, az sem lehetetlen, hogy familiárisai voltak. Szerepük még mindenesetre tisztázásra szorul. Magyar hatóságok. Végül meg kell említeni, hogy a török az uralma alá került városokban és falvakban a magyar hatóságokat nem szüntette meg, csupán hatáskörüket csökkentette erősen. Budán pl. a hódoltság ideje alatt is volt magyar bíró, voltak magyar esküdtek. Sőt, külön bíráik voltak az egyes városrészeknek, azonkívül a görögkeleti lakosságnak kenézei, a cigányoknak vajdái, a zsidóknak kethüdái. Ezek az illető népcsoport tagjainak egymásközötti pőréiben ítélkeztek, rendet tartottak, azonkívül segédkeztek a török közigazgatási és pénzügyigazgatási tisztviselőknek. Olyan helyeken, ahol török hivatalnokok nem voltak, a magyar hatóságok hatásköre természetesen sokkal kevésbbé szenvedett csorbát. 1 ) x ) A török hivatalok rajzához Fekete Lajos tanulmányai szolgáltak alapul. Felsorolásukat, nemkülönben a korábbi irodalmat 1. legújabb nagy munkájában: Budapest a törökkorban. Bp. 1944. (A Szendy Károly által szerkesztett Budapest története III. köt.)
