Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)

Bevezetés

VI. FEJEZET. A határőrszervezet. A XVI. és XVII. század magyar történetének két döntő tényezője: a török hódoltság és a Habsburg-birodalommal a közös uralkodó révén keletkezett kapcsolat hozta létre Horvátországban és Szlavóniában a határ­őrszervezetet, amelyet a török kiűzése és Erdélynek Habsburg-uralom alá kerülése után a XVII. század végén és a XVIII. században az ország déli és keleti határa mentén újabb területekre is kiterjesztettek s csak az 1867-i kiegyezés után szüntettek meg. Horvátország és Szlavónia, ahol az első határőrszervezetek keletkeztek, a XVI. és XVII. században sem szűnt meg a magyar királyság szerves része lenni. A helytartók és a nádorok hatásköre a horvát-szlavón vármegyékre, városokra és községekre is kiterjedt, amelyek, ha helyi sajátosságokat fel­tüntettek is, lényegében ugyanúgy működtek, mint a megfelelő magyar­országi önkormányzatok. A báni kormányzat és a külön horvát-szlavón országgyűlések révén kétségtelenül bizonyosfokú önállóságot élvezett ez a két tartomány, ezáltal azonban épúgy nem váltak ki a magyar állam köz­igazgatási és igazságszolgáltatási szervezetéből, mint a középkori Erdély, amely a vajdák igazgatása alatt a három nemzet uniójában, továbbá a székely nemzetgyűlésen és a szász egyetemen ugyancsak önállóan rendelkezett a legtöbb kormányzati kérdésben, sőt az önkormányzatnak nagyobb mérvét érte el, mint amilyet a horvát-szlavón országgyűlés jelentett. A török térfoglalása következtében azonban Szlavónia és Horvátország" nagyobb része elveszett, a megmaradt terület pedig elnéptelenedett, lakosai biztosabb vidékekre vándoroltak. Helyükre a Balkánról különböző nemzeti­ségű, hegyipásztor életmódjukról vlachoknak, uszkókoknak (vándoroknak) nevezett népek költöztek, s katonai szolgálatba szegődtek. Az ősi lakosság megmaradt töredéke továbbra is a régi szervezetben, megyékben, városokban és községekben élt, az új telepesek azonban már katonai igazgatás alatt állottak, s vérségi alapon keletkezett faluközösségekben művelték, illetve családjukkal műveltették földjeiket. A későbbi határőrvidék alapjának azt a három kapitányságot tekint­hetjük, amely menekülő szerbekből 1538-ban felsőszlavóniai vagy vend területen Kapronca, Kőrös és Ivanicsközponttal létesült. A három kapitány vagy vajda mindegyike 200—200 harcost tartozott kiállítani. Ennek fejében a katonák a részükre kijelölt földeken adót nem fizettek, sőt zsoldot kaptak és a töröktől ejtett zsákmány egy részét megtarthatták. A szerződést a három kapitánnyal Jurisics Miklós, a kőszegi hős kötötte, aki ebben az időben

Next

/
Thumbnails
Contents