Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
később azonban önálló hatáskörben is, alkirálybírákat találunk, hol egyet r hol kettőt, elsősorban a fiúszékekben, de azután az anyaszékekben is. Nem familiáris alapon szolgáltak, hanem őket is a székek választották. Hatáskörük és a főkirálybírákhoz való viszonyuk még tisztázásra szorul. A testületi elv a székely székek önkormányzatában ugyanolyan formák között érvényesült, mint a magyar vármegyéknél. A megyei törvényszéknek vagy ítélőszéknek, a sedriának megfelelőjét a székely székeknél is megtaláljuk, hasonlóképen a megyei közgyűlésekét. A sedrián a kapitány, illetve a székbíró, majd pedig a királybíró elnöklete alatt széktartóknak vagy székülőknek nevezett esküdt ülnökök (iurati assessores) bíráskodtak, az anyaszékeken tizenketten, a fiúszékeken csak kilencen. Sedriákat a különböző székek a különböző korokban más-más időközökben tartottak. Az 1562-i segesvári országgyűlés úgy rendelkezett, hogy a sedria minden tizenötödik napon összeüljön, az 1571-i országgyűlés viszont két törvénykezési időszakot állapított meg, Vízkereszt nyolcadától és június 1-től számított 30—30 napot. Az esküdt ülnököket a közgyűléseken évenkint választották a főemberek (primőrök) és a lófők (primipilusok) közül. A fiúszékek ítélőszékének vicesedria volt a neve. A közgyűlést, mint törvényszéket, derékszéknek (sedria generális) hívták. A közgyűléseken a székben lakó szabad székelyek mind résztvehettek. A tisztújítás alkalmával legalább évenkint egyszer, több ízben pedig a szükségnek megfelelően hívta össze a kapitány, majd a királybíró a székek közös gyűléseit. Míg a törvényszékeken csak igazságot szolgáltattak, a közgyűlések mindazokkal a kérdésekkel foglalkoztak, amelyek a székek széles hatáskörébe estek, igazságszolgáltatáson és katonai ügyeken kívül a közigazgatás valamennyi ágával. Az országgyűlési követeket itt választották, statútumokat itt alkottak, rendelkeztek a székek közös birtoka fölött és gazdasági ügyeiben. Az ügyintézés részleteit ma még homály borítja. Az írásbeli munkát a szék jegyzője (nótárius) végezte, akit, mint akinek hivatalában jogi és közigazgatási szakismeretekre volt szüksége, nem évenkint választottak, hanem rendszerint életfogytiglanig, vagy legalább néhány esztendőre alkalmaztak. A jegyzői hivatal történetéből, ha majd megírja valaki, a székek belső viszonyaira is fény fog derülni. Más széki tisztviselőkről a XVI. és XVII. században nem tudunk. A megyei szolgabíróknak megfelelő dullókat csak a XVIII. század eleje óta választottak, amikor a székek már járásokra oszlottak. E században a közigazgatás gyors fejlődésével kapcsolatban egyébként a tisztviselői állásokat is egymás után szervezték. E tisztségek ismertetése azonban már a magyar közigazgatástörténelem kővetkező korszakába tartozik. 1 ) J ) A székelyekről 1. Benkő József: Az erdélyországi nemes székely nemzetnek képe. Kolozsvár, 1806. Kállay Ferenc : Históriai értekezés a nemes székely nemzet eredetéről, hadi és polgári intézeteiről. Nagyenyed, 1829. Orbán Balázs : A székelyföld leírása. 6 k. Pest, 1868—1873. Gróf Lázár Miklós : Székely ispánok és alispánok a mohácsi vészig. Századok, 1880. Orbán Balázs : A székelyek származásáról és intézményeiről. Bp. 1888. Szabó Károly : A régi székelység. Kolozsvár, 1890. Connert János: A székelyek intézményei a legrégibb időktől az 1562-i átalakulásig. U. a.: Die Rechte der Szekler v. J. 1562 bis 1691. U. a. : A székelyek alkotmányának históriája, különösen a 16. és 17. században. Székely udvarhely, 1906. Erdélyi László : A székelyek története. Brassó, 1921. Szádeczky Kardoss Lajos: A székely nemzet története és alkotmánya. Bp. 1927. Endes Miklós : Erdély három nemzete és négy vallása autonómiájának története. Bp. 1935. Ákosfalvi Szilágyi László : A székely nemesi rendi társadalom. Bp. 1937. Endes Miklós : Csík-, Gyergyó-, Kászonszékek (Csík megye) földjének és népének története 1918-ig. Bp.,1938.
