Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
régi gyakorlaton alapuló szabályai, ezeket azonban, közvetlen írásos emlékeik nem maradván, nem lesz könnyű feladat megállapítani. 1 ) Nemesi község. A jobbágyfalvakon kívül voltak az országban olyan községek is, amelyekben kisbirtokos nemesek laktak. Az önkormányzat elve ezekben még fokozottabb mértékben érvényesült, mint a bíróból és esküdtszékből álló falusi elöljáróságoknál. A jobbágyközségnek ugyanis a falu minden lakosa tagja volt, akár akarta, akár nem tetszett neki. A nemesi községek lakosai ezzel szemben, mint a Belső-Szolnok megyében fekvő Retteg példája mutatja, közös ügyeik eredményesebb elintézése érdekében egységre léptek és szerződést kötöttek, amelyet mindnyájan aláírtak és a vármegye tisztviselőjével hitelesíttettek. A szerződés csak azt kötelezte, aki elfogadta, »az ki penig contumacia ductus magát közölünk kivonsza és excludálja, az oly contumax ember maradjon magának és semmi dolgaiban mi is, hogy ezen igazsággal éltessük, kötelesek rá nem leszünk s nem is tartozunk« — mondotta a 10. pont. A szerződő rettegi nemesek minden év Szent István napján principálist választottak, aki 10 forint bírság terhe alatt köteles volt a tisztséget egy esztendőre elvállalni. Feladata elsősorban igazságszolgáltatás volt, a nemesség sorából választott bírótársakkal (assessorokkal) 10 forinton aluli pörökben ítélkezett, ezen fölül már a vármegye volt illetékes ítélni, döntött a határviszályokban és a becsületsértési ügyekben. Szolgák, szolgálók, béresek, napszámosok, munkások hozzá fordultak panasszal, ha valamelyik nemessel nézeteltérésük akadt. Ő szedte be a község papjának és tanítójának fizetését, aki nem akart fizetni, azt megbüntette. Hatásköre tehát, akár a városi és községi bíróé, közigazgatási és gazdasági részeket is tartalmazott. Az ügyek intézésében a kisbíró volt segítségére, akit ugyancsak évenkint választottak, s akinek minden nemes, ha a szerződést aláírta, évi 12 pénzt fizetett. A principális és az esküdtek (assessorok) a bírságokból részesedtek 2 ) Kenézek vagy soltészek. Az ország északi és keleti vármegyéiben, főleg Nyitrában, Trencsénben r Árvában, Liptóban, Túróéban, Zólyomban, Gömörben, Szepesben, Sárosban, Zemplénben, Ungvárban, Beregben, Szatmárban és Máramarosban, egyes községek élén nem bírákat, hanem kenézeket vagy soltészeket (sculteti) találunk. A kenézi vagy soltészi intézmény (scultetia) eredete a közép*) A XVI. és XVII. századi községi közigazgatás történetével eddig még nem foglalkoztak. A XIX. sz. közepén a községrendezéssel kapcsolatban megjelent tanulmányok — Palóczy László, Zsoldos Ignác, Chaply József Alajos, Rodrik Lajos, Friebeisz István, Bonyhay Benjámin, Kovács Márk, Győrök György, Hahn Mihály, Szokolay István, Radó Dániel, Vas Gereben, Kassay Adolf, Mihelics János és mások értekezései gyakorlati javaslatokat és útmutatásokat tartalmaztak a jelenre vonatkozólag, a múlttal nem törődtek. A községi közigazgatás múltjának leggazdagabb, eddig még ki nem aknázott kincsesbányája Kolosvári és Óvári többször idézett statutumgyüjteményc Néhány községi törvény, főleg hegyközségi szabályzat, látott napvilágot a Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle hasábjain. (1894. 30, 167. 1. 1895. 63, 125, 180, 362. 1. 1896. 331.1.1899. 467.1.1901. 415. 1.). Erdélyre vonatkozólag I. A bánffyhunyadi bíróságról irt constitutio. (1578.) Továbbá Bölönfalvának az 1690. esztendőben boldogtalan állapotban várba szorulásának idején... lett constitutio. K. Papp Miklós: Történeti lapok. 298. és 84. I. A községjegyzőről 1. Alsó László: A községjegyző jogállása. Bp. 1925. a ) A rettegi nemesség rendtartása (1652.) Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle, 1986. 273. 1. Alsó László: A nemesi község hatósága és szervezete c. munkájában (Bp. 1928.) Besenyőtelek helyzetét ismerteti a XVIII. század utolsó negyedében.
