Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
húzódtak tőle. Ez a magyarázata, hogy akár a földesúr, akár a falu töltötte be a bírói tisztséget, többnyire a lakóházak sorrendjében haladt, csak azt a gazdát hagyva ki, aki valamilyen ok miatt nem látszott alkalmasnak, így mindenki sorra került, a bíróság pedig, miként a magyar nyelv egyik mondása is mutatja, házról-házra járt. A testületi elv a községi közigazgatásban is érvényesült, ha nem is olyan mértékben, mint a városokban. A bíró mellett a legtöbb községben ott találjuk az esküdteket (iurati), akiknek testületét, ha nem is nevezték annak, községtanácsnak tekinthetjük. Számuk a községek nagysága szerint váltakozott. A mosonmegyei Óvárhoz tartozó városok és falvak 1635-i rendtartása szerint pl. az öreg, azaz nagyobb falvakban 6 vagy 4, a többiben pedig 3 volt. 1 ) Valószínű, hogy az esküdti tisztségeket ugyanúgy töltötték be, mint a bíróit. A bírón és az esküdteken kívül a jobbágyközségekben a XVI. és XVII. században más tisztviselőt nem ismerünk. Községi jegyzővel ebben az időben még nem találkozunk, ami azt mutatja, hogy az írásbeliség a közigazgatásnak eme legalsó fokán akkor még nem jutott érvényre. A bíró és az esküdtek nem tudtak írni. Ha a község igazgatásával kapcsolatban valamilyen írásbeli munka akadt, annak elvégzésére valószínűleg a falu papját kérték meg. A papság minden bizonnyal jelentős szerepet játszott nemcsak a lakosság lelki életének gondozásában, hanem gazdasági, igazságszolgáltatási és közigazgatási téren is. Elég etekintetben az idegen nemzetiségek, oláhok, rutének, szerbek, szászok, tótok papjaira utalni, akik még napjainkban is megőrizték ezt az irányító befolyást. De a magyar községek és városok katolikus és protestáns lelkészei sem zárkóztak el a világi ügyekkel való foglalkozás elől. Nem lenne érdektelen a papság közigazgatásbeli tevékenységét a múltban külön részlettanulmányokban megvizsgálni. A községi elöljáróság hatásköre általában azonos volt a városi tanácséval, közigazgatási, igazságszolgáltatási és gazdasági feladatokat tartalmazott, természetesen a községek kisebb lélekszámának és kezdetlegesebb gazdasági és társadalmi viszonyainak megfelelően. Közigazgatási feladataik a rend fenntartására, továbbá az állami és megyei tisztviselők támogatására korlátozódtak. A községi rendészet nem tudott lépést tartani a városival, de a közlekedés zavartalanságára, a tűzvész elleni védekezésre, a gonosztevők üldözésére, a röghöz kötött jobbágyság szökésének megakadályozására vonatkozólag a községek is intézkedtek, részint önállóan, részint pedig a földesúri és a megyei hatósággal egyetérőleg és karöltve. Támogatták a királyi és rendi hatóságokat a pénzügyigazgatás terén is, az adó kivetésében és behajtásában, a tized kezelésében, a felségjogok gyakorlásában stb. A királyi és rendi kormányszervek rendeleteinek érvénye természetesen a községekre is kiterjedt, közelebbről azonban a földesúri rendtartások, vagy az urasággal kötött úrbéri szerződések szabályozták a falvak életét. Különösen a gazdasági kérdéseket, amelyeknek megoldása sokkal több munkát adott az elöljáróságnak, mint a közigazgatási feladatok. Az igazságszolgáltatás terén csak a kisebb fontosságú, inkább rendészeti jellegű ügyek tartoztak hatáskörébe, míg a jelentékenyebb pörökben mindjárt első fokon az úriszék ítélkezett. írásbeli ügyintézéssel a XVI. és XVII. századi községeknél még nem találkozunk. A szóbeli ügymenetnek minden bizonnyal megvoltak a maga x ) Thury Etele : Az Óvárhoz tartozó városok és falvakban levő bírák és községek rendtartása 1635-ből. Történelmi Tár, 1905. 572. 1.
