Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)

Bevezetés

35. §. Községek. Földesúri főhatóság. A községek életére a XVI. és XVII. században a mezővárosokhoz vagy vásárhelyekhez hasonlóan ugyancsak az a körülmény volt a legnagyobb hatással, hogy földesúri főhatóság alatt állottak. Ebből azonban nem következik, hogy »községi közigazgatásról, mint az állami közigazgatás szerves tagozatáról, hazánkban 1848-ig nem szólhatunk*, sem az, hogy 1848-ig »a községek, eltekintve a szabad királyi városoktól, merőben gazdasági alakulatok voltak,... tehát velük a közhatalom (állami törvényhozás és kormányzat) nem foglalkozott.

1

)»Még azt a megállapítást sem tarthatjuk általános érvényűnek, hogy »a jobbágyközségek szervezetének és jogi állásának szabályozása nem közjogi, hanem magánjogi rendelkezésekkel történt.«

2

) Mert gyakran előfordult ugyan, hogy a községi elöljáróságot a földesúr, vagy annak gazdatisztje nevezte ki, amikor is a községi tisztviselőket földesúri megbízottaknak, azaz magánalkalmazottaknak tekinthetjük, de nem kevesebb példa akad arra, hogy elöljáróit a község maga választotta, s a földesúr legfeljebb jóváhagyta, megerősítette a választás eredményét.

3

) Az elöljáróság választása már önkormányzatot, tehát közjogi ténykedést jelentett. A választott községi elöljáróság, nem különben az olyan is, amelyet a földesúr vagy gazdatisztje nevezett ki, nem csupán gazdasági feladatokat végzett, bár hatáskörének jelentékeny része gazdasági jellegű volt, az 1848 előtti községeket tehát nem tekinthetjük »merőben gazdasági alakulatokénak. A községi tisztviselők rendeltetése elsősorban az volt, hogy kisebb ügyekben igazságot szolgáltassanak a lakosságnak, továbbá, hogy a községek belső biztonságát, nyugalmát és rendjét biztosítsák. De ezenkívül, mint az adót kivető és behajtó megyei és állami hatóságok támogatói, maguk is részesévé váltak az állami és megyei közigazgatás szervezetének, velük ebben a szerepükben a kormányhatóságok is foglalkoztak, sőt az adó megszavazásakor a törvényhozás is számolt. Hasonló szerepet játszottak hosszú évtizedeken keresztül a tizedszedés terén azokban a községekben, ahol a tizedet a püspöktől a kincstár bérelte, ahol tehát az már nem egyházi, hanem állami jövedelemnek számított s kezelése az államkormányzat keretébe tartozott. Községi elöljáróság. A községi közigazgatás élén, a városihoz hasonlóan, a bíró (iudex) állott. A községi önkormányzat fejlődésének különböző fokain a bíró eleinte a földesúr gazdatisztje (officialisa), majd a földesúr vagy annak gazdatisztje által kinevezett falubeli, végül pedig a lakosság megbízott vagy választott embere.

4

) A kinevezés, megbízás és választás egyaránt egy-egy évre szólott, aminek elteltével új bíró vette át a falu igazgatását. A bíróság inkább terhet jelentett, mint megtiszteltetést, nem nagyon törekedtek utána, inkább *) Kérészy Zoltán : Községi közigazgatásunk alaptörvényének (1871 : XVIII. tc.) előzményei. Illés-emlékkönyv. Bp. 1942. 245. 1. •)' U. o. 251. 1. 3

) Maga Kérészy mondja, hogy »már a XIII. században — ilyen korai adatot azonban nem idéz — földesúri kiváltságlevelek és urbáriumok számos jobbágy községet feljogosítanak bíró és esküdtek választására, sőt némely községben ilyeneket földesúri felhatalmazás nélkül is szokás volt választania U. o. 251. 1. *) L. pl. Cegléd középkori fejlődését, mielőtt még mezőváros tett. Schwab Mária : Az igazságszolgáltatás fejlődése a török hódoltság idején az alföldi városokban Bp. 1939. 8—9. 1.