Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)

Bevezetés

séges azonban, hogy az itt nem teljesség kedvéért, hanem inkább csak példaképen felsorolt tisztségeken kívül már az újkor két első századában, sőt esetleg korábban is, egyes városokban másokat is ki fog majd mutatni a részletkutatás. Mindannyiukról csak részlettanulmányok alapján lesz lehetséges pontosabb és világosabb képet rajzolni. Egyelőre e hiányos és elhagyott vázlattal vagyunk kénytelenek megelégedni. Városi hatáskör. Ami a városok hatáskörét illeti, az egyes testületi szervek, főleg a belső vagy kisebb tanács, továbbá a különböző tisztségek ismertetésénél nagy vonásokban már vázoltuk. Általában három részre oszlott, közigazgatási, igazságszolgáltatási és gazdasági feladatokat foglalt magában. Az országos törvényhozás, valamint fölöttes hatóságaik, a kamarák, a XVI. és XVII, században még igen ritkán avatkoztak be a városok belső életébe, úgyhogy ezeket a feladatokat saját maguknak kellett megoldaniok. Miként a nagy számban fennmaradt, s a városi hatáskör mindhárom területére kiterjedő statútumok bizonyítják, ezt meg is tették. Ezek a törvényhatósági jogszabályok a városi életnek elsőrendűf kellőleg még máig sem kiaknázott történeti forrásai. A városi közigazgatás múltjának kutatója is elsősorban rájuk támaszkodhatik. Mellettük azonban az egyéb írásos emlékeket, jegyzőés számadáskönyveket, fogalmazatokat, kiadványokat stb. szintén figyelemre kell méltatnia. Mert noha a városoknak inkább módjukban állott a statútumokat megvalósítani, mint az országos hatóságoknak a törvényeket, a törvényekre érvényes az a megállapítás, hogy nem minden esetben valósultak meg, a statútumokra is vonatkozik. A városok közigazgatási hatáskörének kialakulásáról a statútumok és a közigazgatás egyéb írásbeli emlékei alapján, a helyi sajátosságokra is kiterjeszkedve, a részletkutatás hivatott beszámolni. Annyit már most is megállapíthatunk, hogy ez a beszámoló úgyszólván az egész városi életre ki fog terjedni. A városok ugyanis, megelőzve mind az államot, mind a vármegyéket, már a XVI. és XVII. században, sőt még korábban is, mélyen belenyúltak az igazgatásuk alatt élő emberek életébe, köz- és magánviszonyaikba egyaránt. Ezt annál könnyebben megtehették, mert a céhekbe tömörült polgárság már a középkorban hozzászokott, hogy érdekeit védve egyben életét is szabályozzák. A városi hatóság a céheket felügyelete alá vonva hatáskörét mindazokra a területekre kiterjesztette, amelyeken a céhek már a középkor századaiban közigazgatási jellegű tevékenységet fejtettek ki. A céhekkel, noha elsősorban gazdasági rendeltetésű érdekképviseletei voltak a polgári társadalomnak, éppen ezért a közigazgatástörténelemnek is foglalkoznia kell, mégpedig nemcsak a városi hatóság és a céhek hatáskörének kapcsolata szempontjából, hanem mint a városi közigazgatás gépezetének a statútumokat és egyéb városi rendeleteket a maguk körében végrehajtó* valamint több tekintetben önállóan rendelkező szerveivel is. A céhek. A céhek fölött a főhatóságot hosszú időn keresztül szabad királyi ésbányavárosokban a város, mezővárosokban és falvakban, ha volt, a földesúr, ha nem, ugyancsak a városi vagy községi elöljáróság gyakorolta. Ők erősítették meg és emelték ezáltal jogerőre az úgynevezett céhleveleket (articult vagy litterae cehales), amelyekben a cehek maguk foglalták pontokba a