Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)

Bevezetés

sabbá tétele, vagy a katolikus megújhodás mozgalmának támogatása érdekében avatkozott, de a városi közigazgatást állandóan és rendszeresen, annak minden ágára kiterjedő figyelemmel és gonddal, nem ellenőrizte és irányította, természetszerűleg következett, hogy ez a feladat magukra e városokra hárult. A városi közigazgatásban, miként a középkorban, az újkor két első századában is az önkormányzat majdnem teljes mértékben érvényesült, á döntő szerepet annak szervei játszották. A városi önkormányzat szervei nem minden városban fejlődtek ki egyformán és egyidőben. Fejlődésükre, amelynek történetével külön részlettanulmányok hivatottak foglalkozni, a tagadhatatlan, de korántsem túlságos jelentőségű külföldi hatás mellett elsősorban a hazai gazdasági és társadalmi viszonyok voltak befolyással. Azonos életkörülmények között a városi önkormányzat szervei is azonos módon alakultak. A részletkutatás bizonyára etekintetben is ki tud majd mutatni egymástól többé-kevésbbé eltérő típusokat, miként a városjog terén már eddig is különböző jogcsaládokat állapított meg. Minthogy azonban Magyarországon a városi polgárság a kétségtelenül meglévő helyi eltérések mellett is nagy általánosságban hasonló gazdasági és társadalmi viszonyok között élt, miként az egyes városjogok, önkormányzati szervei is általában azonos vonásokat mutatnak. Városi közgyűlés. E szervek közül a legősibb a városi közgyűlés volt, amelyen minden polgár megjelenhetett. Párhuzamba állítható a vármegyei közgyűléssel, a nemesség legfontosabb önkormányzati szervével. Míg azonban a vármegyei közgyűlés mindvégig megtartotta ezt a szerepét, a városi közgyűlés helyére idővel az úgynevezett választott község vagy külső (nagy) tanács lépett. Ez az átalakulási folyamat egyes városokban már a XIV. században megkezdődött, másutt csak az újkorban tűnnek fel első nyomai. Sok helyen még a XVIII. századba is átnyúlott, bár általában a XVII. század második felében fejeződött be. A külső vagy nagy tanács megalakulása nem jelentette azonnal és okvetlenül a közgyűlés megszűnését, hosszú ideig egymás mellett működtek, s csak fokozatosan vette át a választott község a polgárság egyetemének örökét. Egy-két példa tanulságosan mutatja a fejlődés menetét és különböző fokozatait. Pozsonyban a XIV. század második felében jelent meg a választott község, amelynek 24 tagja az egész polgárságot képviselte. Ez a külső tanács azonban beleolvadt a belső tanácsba, úgyhogy a XV. század közepén a választott községet újraszervezték, most már nem 24, hanem 60 tagból. E szerv mellett, amelynek Genannte volt a neve, továbbra is szerepelt, Gémein néven, a közgyűlés. Hatáskörük nem volt pontosan elhatárolva. A pozsonyi jogkönyv etekintetben csak nagy általánosságban rendelkezett, kimondva, hogy azokat az ügyeket, amelyeket a külső tanács nehezen tudna elintézni, terjesszék a közgyűlés elé. A Gémein működése még a XVII. század közepén is kimutatható, a Pozsony környéki kisebb városokban pedig, amelyeknek szervezete a pozsonyi mintát követte, így többek között Szentgyörgy ben, a XVIII. század második felébe is átnyúlik. Általában megállapítható, s ez természetes is, hogy a kisebb városokban a közgyűlés tovább megmaradt, mint a nagyobbakban. Sok polgárt már bajos volt összehívni, még bajosabb tárgyalni velük. A közgyűlésen való megjelenést a legtöbben tehernek érezték, erre vall, hogy egyes helyeken pénz-