Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
büntetés terhe mellett kellett őket a részvételre kötelezni. A fejlődés így természetszerűleg, minden erőszakos befolyástól menten terelődött abba az irányba, amely a közgyűlésnek a választott község által való leváltására vezetett. A török hódoltság ideje, amely városaink életére is bénítólag hatott, másfél századon keresztül gátolta e fejlődés szabad menetét. Sopronban a külső tanács a XV. század közepén alakult meg és 24 tagból állott. Tagjainak huszonnégyes, Vierundzwantziger, volt a nevük. A közgyűlést itt is Gemein-nak hívták. A XVI. század első felében, amikor a polgárok száma már jelentékenyen megnőtt, a tapasztalat azt bizonyította, hogy a közgyűlésen megjelenő tömeg érdemleges tárgyalásra és határozathozatalra alkalmatlan. Ezért 1541-ben a város úgy döntött, hogy a közgyűléseken ezentúl csak a huszonnégyesek és az általuk jelölt 3—3, tehát összesen 72 előkelő és értelmes polgár vegyen részt, kivéve a Szent György-napi tisztújítást, amelyen minden polgárnak joga van megjelenni és szavazatát leadni. Ez a terv a közgyűlést teljesen nem szüntette volna meg, csupán hatáskörét korlátozta a tisztújításra. Egyéb feladatai elvégzésére pedig egy új szervet, mintegy harmadik tanácsot, akart felállítani. Az újítás azonban csak rövid ideig tartott, 1543-ban a Gemeint-ismét visszaállították, a huszonnégyesek által kijelölt 72 polgár csak a külvárosok lakosságát képviselte benne, amely nem tartozott a közgyűlésen személyesen résztvenni. Ebben az alakjában működött egészen a XVII. század végéig. Budán a XV. század elején a közgyűlés még minden fontosabb kérdés eldöntésére összeült, de már bontakoztak a külső tanács csirái. Az adót 24 választott polgár vetette ki, rendkívüli esetekben pedig az előkelő családok fejeit hívták egybe. A század végére a választott község azután szilárd keretet nyert, mégpedig száztagú tanács, centumviratus formájában. A török hódoltság nemcsak megakasztotta, de vissza is vetette a város fejlődését. A választott község a visszafoglalás után újra kezdte térfoglalását a közgyűléssel szemben, amelyet csak az 1770-es és 1780-as években váltott fel végleg. Tagjainak száma már nem 100, hanem eleinte 12, majd 24, akik mellé utóbb még egy hatvanas testületet választottak. A két külső tanács hol együtt, hol külön-külön szerepelt, míg végül 1783-ban összeolvadt. Kassa fejlődését, amely a budaihoz hasonlóan indult, a török uralom nem zavarta meg. A XV. és XVI. század fordulójára ott is megalakult a száztagú választott község, amelyet a fekete községnek (communitas nigra) mondott közgyűléssel szemben fehér községnek (communitas alba) is neveztek. Ettől kezdve a fekete községet csak az igen fontos kérdések eldöntésére hívták össze. 1650-ben még szerepel a város jegyzőkönyvében, a XVII. század második felében azonban egészen átengedte helyét a fehér községnek. E példák számát tetszés szerint lehetne növelni, s majd mindegyik mutatna valami jellegzetességet. Abban azonban valamennyi megegyezik, hogy a városok ügyeit intéző legősibb testület a polgárság egyetemének közgyűlése volt, amely a XVII. század közepéig mindenütt, néhol pedig még a XVIII. század második felében is megmaradt és működött. 1 ) Közelebbi, a közigazgatástörténelmet elsősorban érdeklő részleteket a városi közgyűlés szervezetéről, hatásköréről és működéséről nem tudunk. A részletkutatás hivatott megállapítani, vájjon a városok minden polgára x ) Az adatokat Oszetzky Dénes értekezése állította össze. A hazai polgárság társadalmi problémái a rendiség felbomlásakor. Bp. 1935.
