Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
fenntartása volt a vármegyék célja. Nem különben a csavargók, dologtalanok, gyanús nőszemélyek, útlevél nélküli idegenek ellenőrzésével és távoltartásával ugyanerre törekedtek. A vásárok szabályozása már elsősorban a gazdasági jellegű vármegyei intézkedések közé tartozott. A vármegye őrködött fölötte, hogy tiltott helyen és időben vásárokat ne tartsanak, hiteles mértékeket használjanak, a szabott árakat túl ne lépjék, törvényes pénzzel fizessenek, se a vevők az eladókat, se pedig ezek amazokat meg ne zsarolják. Az árakat nemcsak a vásárokra terjedő, hanem általános érvénnyel szabályozta a vármegye, hasonlóképen ellenőrizte a mértékek hitelességét. Az ipar és kereskedelem egyéb vonatkozásaiban a céhek és a városi hatóságok rendelkeztek. A mezőgazdaság terén a vármegyék a községi elöljáróságok révén a mezei, erdei, hegyi és halászati rendészet körébe vágó szabályrendeleteiket hajtatták végre. A jobbágyvándorlással és a cselédkérdéssel kapcsolatos szerepükről fentebb már volt szó. A közegészségügy iránt a XVI. és XVII. században a vármegyék még nagyon kevés érdeklődést tanúsítottak. Megelégedtek annak tiltásával, hogy hozzá nem értő személyek betegeket orvosoljanak, veszedelmes orvosságokat adjanak stb. Pozitív intézkedésekre azonban ekkor még nem gondoltak, ilyenekre csak a XVIII. században került sor, de már nem megyei, hanem a központi hatóságok révén megnyilvánuló állami kezdeményezésre. A közlekedésügy terén már ebben a korban is jelentős volt a vármegyék tevékenysége, mégpedig mind a szárazföldi, mind a vizi forgalom zavartalanságának biztosításával. Erdélyben, ahol a posta-állomásokat nem központi szervezet, hanem az egyes községek tartották fenn, a vármegyék a postaügyet is felügyeletük alatt tartották, s igyekeztek a visszaéléseket mind a postálkodásra kötelezettek, mind pedig az utasok részéről megakadályozni. A postálkodáshoz hasonló teherként nehezedett a lakosságra a labor gratuitus, az ingyenes közmunka, amelyet az állam és a vármegye egyaránt igénybevett, s amelynek megszervezése a vármegyei tisztikar vállára nehezedett. Az oktatásügy ekkor még egészen az egyházak hatáskörébe tartozott. A vallásügyben ezzel szemben, amennyiben az állam befolyását érvényesíteni próbálta, a vármegyék segítségét is igénybevette. Ugyancsak rászorult az állam a vármegyék támogatására a két legfontosabb közigazgatási ágban, a katonai és a pénzügyi igazgatás terén, a nemesi és jobbágyseregek kiállítása és ellátása, valamint az országgyűléseken megszavazott adó kivetése és behajtása körül. Az állami adón kívül a vármegye saját szükségleteinek fedezésére is vetett ki úgynevezett háziadót, amit azután tetszése szerint használt fel. Vármegyei ügyintézés. A vármegyei szervezet működésének részleteiről, arról, hogy a megyei hatáskörbe tartozó ügyek közül melyeket milyen szervek és tisztviselők hogyan intéztek, jóformán semmit sem tudunk. A jogtörténelem már megtette az első lépéseket a vármegyei igazságszolgáltatás ezirányú ismertetése terén, 1 ) de példáját a közigazgatás történetének kutatói eddig még nem x ) L. Meznerics és Tordai idézett értekezéseit Eckhart Ferenc jogtörténelmi kiadványsorozatában.
