Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
pl. a harmincad vagy a posta, ki voltak alóla véve, ilyen kivételek azonban a szorosabb értelemben vett Magyarországon is előfordultak, hogy csak a dunántúli harmincadot vagy postát említsük, az alsómagyarországi bányaigazgatásról nem is szólva. E kivételek a báni méltósággal semmiféle kapcsolatban sem állottak, nem valami külön horvát-szlavón báni közigazgatásról tanúskodtak. Ilyennek e korszak írott emlékeiben semmi nyoma. A bánok a katonaságot vezették, igazságot szolgáltattak, közigazgatási tevékenységük éppúgy államkormányzati szereplésükre, az országos kormányhatóságokban való részvételükre korlátozódott, mint a nádoroké, országbíráké és a rendiség többi vezetőjéé. 1 ) A közigazgatásban a rendek nem központi szerveik, az országbárók révén jutottak döntő befolyáshoz, hanem vidéki önkormányzati szerveik: a vármegyék, városok, külön igazgatás alatt álló területek, Erdélyben a székely és szász székek által, továbbá azzal a befolyásukkal, amit mint földesurak a mezővárosok és a falvak igazgatására gyakoroltak. 32. §. Vármegyék. Rendi önkormányzat. Az államot képviselő uralkodói hatalom a XVI. és XVII. század folyamán az egész országot behálózó hivatalszervezetet épített ki, illetve fejlesztett tovább, amely a központi kormányzat munkáján fölül elsősorban a kincstár jövedelmeit kezelte, az államháztartás egyensúlyát szolgálta. Az állami közigazgatás ebben az időben csak a központban jelentett általános, az államélet minden ágára kiterjedő kormányzatot, vidéki szervei, kevés kivétellel, gazdasági és pénzügyi jellegű feladatok mellett szűkebb értelemben vett közigazgatással, azaz a lakosságnak, mint kisebb-nagyobb emberi közösségnek megszervezésével, anyagi és szellemi jólétének intézményes ápolásával csak mellékesen foglalkoztak, s csak abban a mértékben, ahogyan azt a kincstárnak közvetlen érdeke kívánta. Ilyen jellegű törvényeket az országgyűlés csak elvétve hozott, rendeleteket a kormányhatóságok csak ritkán bocsátottak ki, s ha meg is tették, azok eredményességét biztosítani, megvalósulásukat ellenőrizni, megfelelő hivatalszervezet hiányában, csak akkor tudták, ha erre a célra a kamarai tisztviselőket és a katonaság fegyveres támogatását igénybe vehették. A fent jelzett szűkebb értelemben vett közigazgatással ezekben a századokban nem az állam, hanem a rendiség önkormányzati szervei törődtek, mégpedig meglehetős önállósággal. Az állanv a felvilágosodás eszméinek fokozatos térhódításával, csak a következő, a XVIII.'század folyamán vonta be ezeket az ügyeket gondoskodása körébe, kezdte meg ezeknek a kérdéseknek egységes szabályozását, s a rendi önkormányzatok ilyen irányú működésének ellenőrzését és irányítását. A rendi önkormányzatok részint társadalmi, részint nemzetiségi alapon épültek fel, s ebben a korban már mind kialakult területi határok között működtek. Közülük — a nemesség gazdasági és társadalmi helyzetének s a nemzet életében minden téren elfoglalt vezető szerepének megfelelően — ennek a társadalmi osztálynak önkormányzati szerve, a vármegye emelkedett a legnagyobb jelentőségre. A horvát-szlavón bánságról Hampel József (A báni méltóság eredetétől kezdve napjainkig, Győri történelmi és régészeti füzetek, IV. 1864.) és Korbuly Imre (A báni méltóság, Pest, 1868.) tanulmányai óta nem jelent meg újabb átfogó jellegű munka.
