Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
Országbíró. Az országbíró ugyancsak az igazságszolgáltatás terén működött. Míg a helytartó a nyugati országrész számára, addig ő a keleti megyék részére tartotta az úgynevezett oktavális törvényszékeket. Bírói tevékenységének ismertetése nem tartozik e mű keretébe. Közigazgatási szerepéről, államkormányzati működésén kívül, amit azonban nem mint országbíró, hanem mint különböző kormányhatóságok tagja fejtett ki, nem tudunk. Történelmi irodalmunk egyébként az országbírói méltóság újkori fejlődésével sem foglalkozott. Valószínű, hogy az országbírók oldalán, éppúgy mint a nádorok mellett, külön kancellária dolgozott, az országbírói ítélőmester vezetése alatt, aki, miként a többi ítélőmester is, a XVI. és XVII. század igazságszolgáltatásában, az országot beutazva és törvényszékeket tartva, igen fontos szerepet játszott. 1 ) Tárnokmester, személynök. A tárnokmester és a személynök szintén bírói hatóságot gyakoroltak, a tárnoki és személynöki törvényszékek a szabad királyi városok legfelső bíróságai voltak. Szervezetükkel és működésükkel az igazságszolgáltatás múltjának kutatója hivatott foglalkozni. 2 ) A kincstartói méltóság a Habsburgok alatt beleolvadt a magyar kamaraelnöki tisztségbe. Vajda. A vajdaság újkori alakulását az erdélyi fejedelemséget tárgyaló fejezetben már láttuk. Bán. A bán általában azt a szerepet játszotta a szlavón, horvát és dalmát területek élén, amit a nádor az egész ország életében. Minthogy e területek egy részét a török elfoglalta, a többit pedig állandóan fenyegette, a bánnak elsősorban katonai feladatokat kellett megoldania. E vidék védelmének megszervezésében az ausztriai tartományok is érdekelve voltak, költségeit fedezték, ami azután oda vezetett, hogy a gráci és a bécsi kormányhatóságok, elsősorban a haditanács és a kamara, hatáskörüket rája is kiterjesztették. A katonailag megszervezett határőrvidék teljesen a haditanács igazgatása alá került, de a bán joghatósága a többi terület fölött sem maradt csorbítatlan. A báni méltóság újkori történetének monográfusa hivatott megállapítani, hogy ez a hatásköri csorbulás csupán a katonai ügyekre korlátozódott, avagy a báni igazságszolgáltatásra és közigazgatásra is kiterjedt. Kérdés, hogy báni közigazgatásról egyáltalában beszélhetünk-e? A horvát-szlavón megyék szervezete nagy vonásokban megegyezett a magyarokéval, a pénzügyigazgatás központi szervének, a magyar kamarának főhatósága egyes ügyekben, pl. az adózás tekintetében, rájuk is kiterjedt. Más ügyek viszont, *) Az országbírói méltóság múltjával Franki Vilmos 1863-ban megjelent tanulmánya foglalkozott utoljára. (A nádori és országbírói hatalom eredete és hatáskörének kifejlődése. Pest, 1863.) Újkori története egészen ismeretlen. L. még Péterfy Károly: Curia iudicum regni Hungáriáé. Nagyszombat, 1726. Windisch: Der Reichs- und Hofrichter, itzt iudex curiae regiae. Neues Ung. Magazin. I. Pozsony, 1791. 2 ) A tárnokmester bírói hatóságáról a legújabb tanulmány ifj. Szentpétery Imre : A tárnoki ítélőszék kialakulása. Századok, 1934. A személynöki székről ilyen monográfia még nem jelent meg.
