Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)

Bevezetés

hogy a bányákat és a pénzverőházat ekkor Proczner Bálint bányafelügyelő vezette, akinek Várdai János deák segített. Proczner, bár nem bérlő, hanem kincstári tisztviselő volt, nagy önállósággal gazdálkodott. A bányaműveléshez szükséges üzemi tőkét csak egy lengyel hercegtől tudta megszerezni, s annak fejében lengyel pénzt veretett, amit tulajdonképen nem lett volna szabad tennie, amint hogy a királyi biztos azonnal meg is tiltotta.

1

) A kamarai üzemek működésének biztosítására máshonnan kellett pénzt szerezni. Hogy ez miként sikerült, egyelőre nem tudjuk, tény azonban, hogy a nagybányai bányászat fejlődése a XVII. század utolsó harmadában a szepesi kamara irányítása és ellenőrzése alatt felfelé ívelő pályát mutat. Egy 1667-i hivatalos jelentés szerint, amely azonban hivataltörténeti adatokat sajnos nem tartalmaz, ebben az időben Nagy-, Felső- és Feketebányán négy bányában dolgoztak, az egyiket 18 év óta Proczner Bálint műveltette.

2

) A magánosok által bányászott nemesércet a nagybányai választóműben rendszeresen beváltották, s a kincstári bányák termésével együtt pénzzé verték. A hangsúly a kamarai üzemek közül a pénzverőműhelyen nyugodott, amit bizonyít, hogy az 1670-es és 1680-as években az egész kamarai szervezet vezetését a pénzverőmesterre (Müntzmeister) bízták, akit egyben pénzbecsőrré (Quardein, Wardein) is kineveztek, kettős tisztsége alapján Müntz—Wardein-nak hívták, sőt a választómesteri és kémlészi feladatokat is reá ruházták -amellett, hogy a bányákat is irányítania kellett. Ezt a sokfelé elágazó munkát egymaga természetesen nem végezhette el, ezért több tisztviselőt rendeltek melléje, illetve alája. Ezek közül az ellenőr (Contralor) volt a legfontosabb, aki egyúttal a számvevői (Buchhalter) állást is betöltötte. A pénzverőmester és az ellenőr-számvevő mindenben közösen jártak el, együttesen viselték a felelősséget, kezelték a pénztárt, vezették a könyveket, készítették a havi és negyedévi kimutatásokat és az évvégi számadásokat. Hivatali utasításukat a szepesi kamarai igazgatóságtól kapták, ennek a kormányhatóságnak közvetlen főhatósága alatt állottak. Egy számtartó (Rationist) és egy írnok (Schreiber) végezte mellettük az írásbeli munkát. A kamarai jószágok gazdálkodását egy udvarbíró (MüntzGüter-Hofrichter) vezette. Valószínű, hogy még több más tisztviselő is szolgált a kamara keretében, róluk azonban az eddig napfényre került pénzverőmesteri utasítások, amelyek elsősorban a nemesércbeváltás és a pénzverés részleteivel foglalkoztak, s a bányászatról éppen csak megemlékeztek, nem szólnak.

3

) A jegyzőkönyv egyes részeit kiadta Kárffy Ödön a Magyar Gazdaságtörténelmí Szemlében, Í905, 160—162. 1. Tanulságos többek között Nagybánya bírójának és esküdtjeinek panaszlevele : »Nem kicsiny kárunkra vagyon, hogy az ő felsége itt való pénzverő es választó házában való külömb. külömb tiszteknek s nevezetesen^ az választásnak administratiójára és tanulására senkit a mi magyar atyámfiai közül nem admittálnak .. . Annak okáért kívánnók az nemes kamarátúl, ha mikor az ott való off iciálisoknak restauratiója vagy rectificatiója lenne, provideálna az nemes kamara, admittáltatnak az ott való mesterségeknek tanulására s administratiójára becsületben forgó s ahoz alkalmatos magyar atyánkfiai, holott mostan akár varga, akár mi egyéb mesterember, ha városunkban nem lakik is, csak német natio legyen, az fogadtatik oda.« Fényt vet ez a panasz arra a körülményre, hogy a bányatisztviselő osztályból miért hiányzott, illetve miért volt benne oly kicsiny a magyar származású elem. Eszerint a bányászattól a magyarok sem idegenkedtek. a

) jelentés 1667-ből a nagybányai bányák állapotáról. Magyar Gazdaságtörténelmi -Szemle, 1899, 420-421. 1. 3

) Mittermayr Lipót pénzverőmester 1674. márc. 14-én kelt utasításának egykorú másolata az Országos Levéltárban a Soós-család levéltárában található. Österreicher Péter pénzverőmester és Proczner Bálint £llenőr 1680. máj. 23-án kelt utasítását kiadta Kárffy Ödön a Magyar Gazdaságtörténelmi Szemlében, 1903, 179—184. 1.