Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)

Bevezetés

házai, fiscalis várai és jószágai, noha az fejedelmeknek kezekbe engedtettek, de proprietasokat azoknak az országnak megtartsák.*

1

) Az 1650 után a kincstárra szállt jószágokat azonban már nem tekintették az ország tulajdonának, azok fölött a fejedelem tetszése szerint rendelkezett. »Az feljebb megemlített módon fiscalisoknak ítéltetett jószágokon kívül valamelyek quoquomodo deveniáltanak, vagy ennekutána deveniálnának, sive per notam, contractum, vei defectum fiscus kezébe, fiscalisoknak ne tartassanak, hanem az olyanokat mind iure perpetuo s mind másképen eladhassa a fiscus.*

2

) Az Apafiak korában. A fejedelmi birtokok történetét vizsgáló részletkutatás lesz hivatva megállapítani, vájjon II. Rákóczi György és utódai megtartották-e ezeket a törvényes határozatokat s nem adományoztak-e a kincstári jószágokból is? Egy 1692-ben készült kimutatás szerint a következő fejedelmi uradalmak személyzete kapott fizetést:

3

) Alvinci uradalom, Csernabányai vashámor, Dévai uradalom, Görgényszentimrei uradalom, Gyulafej érvári uradalom, Kővári uradalom, Szamosújvári uradalom, Zalatnai uradalom. Az eltérést az 1650-es kimutatástól részint a politikai viszonyok változása magyarázza, közben a török is terjeszkedett, a királyi Magyarország is megnagyobbodott, — részint pedig birtokszervezeti változtatások is indokolhatják, egyes uradalmakat a gazdaságosabb kezelés érdekében megszüntethettek, összeolvaszthattak stb. Ezeknek az okoknak a kutatása már nem is annyira a közigazgatás, hanem a gazdasági élet történelmének feladatai közé tartozik. A birtokok igazgatása. A XVII. század folyamán kialakult jogi különbség a családi és kincstári fejedelmi birtokok között e javak igazgatása terén nem éreztette hatását, a fejedelmek jószágaikat, bármilyen jogcímen jutottak is azok birtokába, egyformán kezeltették. A fejedelmi birtokgazdaság a XVI. században és a XVII. század nagyobb felében a várbirtokrendszeren alapult, akárcsak Magyarországon a királyi uradalmaké. Egy-egy uradalom középpontjában valamelyik vár vagy erősség állott, s a birtok legfőbb célja éppen az volt, hogy e várat minden gazdasági szükséglettel ellássa. A kapitány. A várak élén a kapitányok állottak, akiknek hatásköre nem korlátozódott a várőrség parancsnokságára, azaz tisztán hadügyi térre, hanem gazdasági, igazságszolgáltatási és közigazgatási feladatokat is tartalmazott. Irányította és ellenőrizte a várbirtok gazdálkodását, a birtok népe és a vár katonasága fölött bíráskodott, a gondjaira bízott területen nyugalmat és rendet tartott. Működése párhuzamba állítható a magyarországi várnagyox

) Appr. Const. II. rész, 5. cím, I. cikkely. a

) U. o. II. rész, 8. cím, 4. cikkely. 8

) Magyar Gazdáságtörténelmi Szemle, 1899. 178—184. I. )