Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
I. FEJEZET. A bécsi központi hivatalok. A rendi dualizmus, uralkodó és rendek között a küzdelem, Mohács után változatlanul tovább tartott. Lényeges különbséget jelentett azonban, hogy az egyik fél, a dualizmus egyik tényezője, idegen volt. Az örökösödési szerződésekben biztosított jogaira hivatkozó I. Ferdinándot a nemzet királyává választotta s ettől kezdve négy századon keresztül a Habsburg-ház leszármazói viselték Szent István koronáját. Idegen eredetű uralkodók 1526 előtt is ültek már a magyar trónon, sőt a Habsburgok közül sem I. Ferdinánd nyitotta meg a sort. Jogaruk alatt hatalmas országokat egyesítettek, a német-római császári méltóságot is elnyerték, de elsősorban mindenkor magyar királyok maradtak, hatalmuk súlya Magyarországon és melléktartományain nyugodott. Az erőviszonyok azonban a török térfoglalása következtében eltolódtak. A magyar királyság elveszítette melléktartományait, Erdélyt, Szlavóniát, Horvátországot, Dalmáciát, az ország szívébe a török telepedett. A Habsburgok kezére jutott keskeny sávon állandóan dúlt a harc, pusztult a nép. Természetes tehát, hogy I. Ferdinánd és XVI—XVII. századi utódai székhelyüket nem tették át Pozsonyba, hiszen hatalmukat a külföldi segítségre szoruló végvárakra nem alapozhatták. Birodalmuk középpontja Bécs maradt, erejüket a német és az örökös tartományokból merítették, politikájuk nyugat felé irányult. Az egész Európában általános rendi küzdelmet Magyarországon Mohács óta a nemesség idegen uralkodóval szemben vívta, ez ad a magyar rendi dualizmusnak különleges nemzeti jelleget. Ez magyarázza egyben ä magyar rendiség páratlan életerejét, amely az államélet fejlődését minden tekintetben, a közigazgatás területén is, döntően határozta meg. A közigazgatás fejlődése azonban, különösen a kormányszervek alakulása, elsősorban az uralkodói hatalomtól függött. A Habsburgok trónrajutása a magyar központi kormányzatot gyökereiben változtatta meg. Magyarország az új király személyén keresztül igen szoros kapcsolatba került a Habsburg-ház ú. n. örökös tartományaival. 1 ) Azok a központi hatóságok, *) Az osztrák örökös tartományokat I. Ferdinánd az 1521-i és 1522-i szerződések értelmében kapta meg bátyjától, V. Károlytól, aki a Habsburg-birodalmon megosztozott öccsével. Két nagy csoportra oszlottak: Felső- és Alsóausztriára. Felsőausztriához (Oberösterreich) Tirol és az előausztriai területek (Vorderösterreich, Vorlande = Breisgau, Oberelsass, Bregenz, Bludenz, Feldkirch stb.) tartoztak. Alsóausztria (Niederösterreich) ugyancsak két részből állott: a szűkebb értelemben vett Alsóausztriából (Österreich ob und unter der Enns) és Belsőausztriából (Innerösterreich), amely alatt Stájerországot, Karintiát és Krajnát értették. Felsőausztriának Innsbruck, Alsóausztriának Wien, Belsőausztriának pedig Graz volt a székhelye. I. Ferdinánd halála után (1564) fiai megosztoztak, Belsőausztria 1619-ig, Felsőausztria pedig 1665-ig különvált Alsóausztriától. Nem számítva egyéb kisebb birtokokat (Friaul, Görz, Triest stb.), ez volt I. Ferdinánd osztrák öröksége, amelyhez azután 1526-ban megszerezte a cseh tartományokat (Csehország, Morvaország és Szilézia), 1527-ben pedig a magyarok is királyukká koronázták.
