Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
A főbiztos irányítása alatt működő szervezet két részre oszlott: az egyik az adót behajtotta, a másik a befolyt adót kezelte és rendeltetési helyére juttatta. Az adóbehajtás terén a régi Önkormányzati rendszeren a magyar vármegyékben rést ütött a központosított, azaz állami igazgatás elve. Az országgyűlés minden egyes megyébe ú.-n. administratorokat küldött ki, külön-külön a pénz, a búza, a bor, a hús, a zab és a széna behajtására. Mellettük továbbra is működtek a megyei tisztviselők, így a pénzadministratorok oldalán a partialis perceptorok, az irányítás azonban nyilvánvalóan az administratorok kezébe került. A székely és a szász székek, továbbá a taxás városok, megőrizték adóügyi Önkormányzatukat, amit valószínűleg annak köszönhettek, hogy többnyire egy összegben fizették az adót. A fogarasfoldi adót az ottani főkapitány hajtotta be, a szász és oláh papokét püspökeik, a görögökét, örményekét és zsidókét pedig bíráik. A befolyó adó kezelésénél különbséget tettek a pénzbeli és a terménybeli szolgáltatások között. Az előbbieket továbbra is főpénztárnokok kezelték. Számuk váltakozott, 1689-ben egyszer 9, máskor 3 főpénztárnokot választottak a rendek, de az is előfordult, hogy valamelyik rendkívüli adót csak egy pénztárnok kezelte. Az új mozzanatot az jelentette, hogy a főpénztárnokok is a főbiztos irányítása alá kerültek. A természetbeni adót az administratoroktól és az Önkormányzati tisztviselőktől az ú.-n. statiobeli biztosok vették át és adták tovább a katonaság megfelelő szerveinek. Az 1689-iki őszi országgyűlés 7 statiot szervezett: a szebenit, az újegyházit, a segesvárit, a nagysinkit, a kőhalmit, a brassait és a kolozsvárit. Mindegyik élére ú.-n. első commissariust állított, az albiztosok kijelölését részint a helyi hatóságokra, részint pedig magukra az első biztosokra bízva. 1 ) A biztosi rendszer bizonyosfokú egységet hozott az adóigazgatásba, ezt azonban kivételekkel ismételten áttörték. Egyes rendkívüli adók kezelését egész külön személyekre, olykor egyetlen pénztárnokra bízták. Thököly Imre fejedelemsége alatt 1690-ben még inkább bonyolódott a helyzet. Amikor I. Lipót átvette az uralmat Erdély fölött, csak fokozatosan, a központi kormányszervek átszervezése után foghatott hozzá, hogy az erdélyi adóigazgatás kérdését rendezze. A továbbfejlődött biztosi intézmény e rendezés során igen fontos szerephez jutott. Ennek ismertetése azonban már Erdély történetének új, Habsburg-korszakába tartozik. 27. §. Vár- és birtokgazdaság. A rendek által az országgyűléseken megszavazott rendes és rendkívüli hadiadó, miként Magyarországon, Erdélyben sem volt elegendő az államháztartás katonai természetű kiadásainak a fedezésére. Erdély fejedelmei a rendi eredetű hadiadóból a töröknek járó adókat, ajándékokat és sarcokat, továbbá az egyes hadjáratokra esetenkint fogadott katonaság zsoldjának egy részét fizették. A várak állandó őrségének ellátására és fizetésére már más jövedelmi forrást kellett igénybevenniök. Idegen támogatásra, mint a Habsburg-uralkodók, nem számíthattak. Ez a segítség Magyarországon is csak elenyészően csekély hányadát adta a várvédelmi rendszer fenntartására : ) U. o. 310—325. 1.
