Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
veder kimért ital után 1 dénárt, továbbá 200 só vámját kapta. A számtartó évi 16 forintot és minden vámcédula után 2 dénárt; a vámos évi 24 forintot, 12 köböl búzát és 33 dénár heti pénzt; a kocsmáros évi 6 forintot, 6 köböl búzát és három hordó bor hasznát élvezte. 1683-ban azután a váradgyai harmincadot, híd vámot, kocsmát és mészárszéket is bérbeadta a fejedelem. A bérlők: Páter János és Szegedi György évi 6000 forintot fizettek, s kötelezték magukat, hogy ha a Keleti Kereskedelmi Társaság a marhakereskedést Erdélyre is kiterjeszti és a váradgyai vámon át viszi ki az állatokat, a bér összegét 5000 forinttal emelni fogják. Egyebekben ugyanolyan feltételek mellett azonos kötelezvényt írtak alá, mint Apor István. 1 ) Ez a bérleti vállalkozás azonban, amint a fejlemények mutatják, nem járt sikerrel. Két évvel később, 1685-ben már ismét fejedelmi kezelésben találjuk a váradgyai harmincadot és a hozzátartozó földesúri jövedelmeket. Az újabb gyakorlatnak megfelelően azonban hozzácsatolták a szászvárosi, dévai és brádi hivatalokat is, s az így szervezett csoportot Batizi János főharmincados gondjára bízták, kinek nevével fentebb már találkoztunk. Batizi utasítása 2 ) lényegében ugyanazokat a pontokat tartalmazta, mint a törvények vonatkozó határozatai és a bérlői szerződések, csak egy-két újabb ponttal egészítették ki, amelyek a csempészek különböző visszaéléseinek megakadályozására hatalmazták fel a főharmincadost. Megtiltották továbbá, hogy saját maga kereskedjék, vagy a kincstár jövedelmét kereskedőknek kölcsönbe adja. Korábban, miként láttuk, a harmincados kereskedhetett, ha a vámot megfizette. Ez az intézkedés a tisztviselői összeférhetetlenség megállapítása és érvényesítése felé jelentett egy lépést. A hivatalviselés familiáris jellegének lassú korlátozását, de még meglétét mutatja Batizi 1685-i utasításának a harmincadosi számtartókra vonatkozó pontja. »Rationistákat pedig, praefectusunk consensusából, jó residentiás nemes embereket, hittel köteleseket, kik is nékünk reversalissal légyenek kötelesek, parancsoljuk, melyektül vett reversalist is in paribus praefectusunknak beadjon.«. Ami azt jelentette, hogy a számtartókat a főharmincados választotta ki, minden bizonnyal megbízható emberei közül, de a fejedelmi udvarbíró hozzájárulásával. A felelősséget értük már nem ő vállalta, hanem maguk írták alá a kötelezvényt, amelyben az okozott károk megtérítését ígérték, illetve felhatalmazták a fejedelmet, hogy azokat rajtuk a legrövidebb úton behajthassa. Ezért kellett birtokos nemeseket alkalmazni, mert birtokuk kezeskedett hivatali működésükért. A lovaslegények ugyancsak reversalist adtak. A harmincadcsoport személyzete a következő járandóságot élvezte : Főharmincados 30 köböl búza és 100 forint Váradgyai számtartó 12 « Váradgyai vámos 18 « Váradgyai kocsmáros 5 köböl búza és minden veder bor után 1 dénár Szászvárosi számtartó . Szászvárosi lovaslegény 12 10 16 12 12 10 Dévai számtartó , Dévai lovaslegény Brádi számtartó.. Brádi lovaslegény « *) A szerződést 1. E. O. E. XVIII. k. 116—119. 1. 2 ) L. Magyar Gazdaságtört. Szemle, 1897. 130—135. I.
