Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
meg tudták védeni. A fejedelmek, úgy látszik, ez ellen nem tiltakoztak, egyrészt mert így a harmincadosok is hathatósabb védelmet remélhettek a csempészekkel szemben, másrészt mert a harmincadok egy részét nem fejedelmi tisztviselők, hanem bérlők kezelték. A harmincadügy büntetőjogi részének rendi intézése az erdélyi fejlődés jellegzetes vonása. A kincstár a harmincadost csak olyan mulasztásért vonhatta felelősségre a fiscalis director, azaz a kincstári jogügyigazgató útján, amellyel nem a kereskedőket, hanem a fejedelmet károsította meg. Mindezeket a törvényeket az Approbatae Constitutiones című törvénykönyv II. részének 12. címében rendszerbe is foglalták, s a peres eljárást részletes pontossággal szabályozták. Eszerint a törvénykönyv szerint, amely 1653-ban jelent meg, Erdélyben és a Partiumban a következő helyeken voltak harmincadhivatalok (a leányhivatalokat a törvénykönyv nem sorolta fel): Törcsvára, Verestorony, Volkány, Szászváros, Karánsebes, Déva, Váradgya, Dés, Kolosmonostor, Beszterce, Máramaros, Csík, Zsibó, Zsombor, Tasnád, Székelyhíd, Várad, Debrecen, Jenő, és Belényes. Összesen tehát 20 főhivatal. Arra nézve, hogy közülük a fejedelem hányat adott bérbe és hányat tartott saját igazgatásában, az Approbatae Constitutiones nem nyújt felvilágosítást. Az 1649 : 44. t.-c, értelmében, amelyet az Approbatae is vallott, a jövőben új helyen leányhivatalt felállítani nem volt szabad. Ezt a törvényt azonban nem tartották meg. Az 1669-ben megjelent újabb törvénykönyv, a Compilatae Constitutiones II. részének 3. címében szentesítette azt a fejedelmi határozatot, hogy a kolosmonostori harmincados Tordán és Széken »zászlót erigáljon« és »exigálja a harmincadot«, azaz fiókhivatalokat szervezzen. 1 ! A magyar-erdélyi kettős vám megszűntetésének terve. Olykor, különösen mikor Erdély fejedelmei a Partiumon kívül más magyarországi területeknek is birtokába jutottak, felmerült az a gondolat, hogy Magyarország és Erdély között a kereskedelmi forgalmat növelni lehetne olyképen, hogy az Erdélyben már megvámolt áru után a magyarországi harmincadosok ne szedjenek harmincadot, s megfordítva: ha a kereskedő Magyarországon már megfizette a harmincadot, Erdélybe vámmentesen vihesse áruját. Ha ezt a gondolatot megvalósítják, nemcsak a kereskedelemnek vált volna hasznára, hanem a forgalom növekedése révén mindkét országrész kincstárának is. Egyelőre nem tudjuk, hogy a terv melyik fél rövidlátásán hiúsult meg. 2 ) Állami kezelés és bérletrendszer I. Apafi Mihály idejében. Az Apafiak korának harmincadviszonyairól szintén keveset tudunk. I. Apafi Mihály uralkodásának kezdetén kísérletet tett arra, hogy a bérbeadott harmincadokat fejedelmi kezelésbe vonja. Törekvését a rendek is támogatták. Az országgyűlés 1663-ban törvénybe foglalta, hogy a törcsvári főharmincadot, valamint az alája tartozó bodzái, berecki és tömösi leányhivatalokat vegyék vissza a brassaiaktól, akik évi 5000 forint bért fizettek érte, s a jövőben a kincstári jövedelmeket ne adják bérbe. 3 ) *) Az Approbatae-t és a Compilatae-t a Magyar Törvénytár milleniumi emlékkiadásának keretében kiadta Kolosvári Sándor és Óvári Kelemen. Bp. 1900. 2 ) A tervre nézve 1. E. O. E. XI. k. 90. I. 3 ) 1663: II. t.-c. E. O. E. XIII. k. 250—251. 1.
