Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
legyen*. 1 ) A korábbi és Magyarországon is általános gyakorlat az volt, hogy harmincadügyekben a kincstár, azaz Magyarországon a kamara, Erdélyben a kincstartó bíráskodott. Természetes, hogy a kincstár akát saját tisztviselőjéről volt szó, akár bérlőről, inkább ezek felé hajlott s a panaszos kereskedők, akik között sok nemes is akadt, inkább bízott a megye Itélőszékében. Kérdéses azonban, hogy ezek a törvények a gyakorlatban érvényesültek-e, vagy pedig minden a régiben maradt. A rendek arra törekedtek, hogy ne csak a visszaélő harmincadosok, hanem a harmincadokat elkerülő kereskedők ügyét is rendi bíráskodás alá vonják. 1635-ben úgy rendelkeztek, hogy az ilyen kereskedőt, ha rajtacsípi a harmincados, büntesse meg, ha pedig később derül.ki róla, hogy árut csempészett, »az harmincados citálja azon vármegye székire, ha nemes ember lészen, ha pediglen paraszt, kérjen törvényt az földesurától, és így prosequálván iuris ordine büntetődjék meg is in duplo convincáltatván, — azaz kétszeres vámot fizessen az elkobzott áru után — hoc tamen addendo, hogy akár az harmincados, akár az dfrector — a fejedelmi jogügyigazgató — citálja, két törvényes széken az olyan causa obscissis omnibus iuridicis remediis finaliter Öecidáltassék.« 2 ) Ha a földesúr vonakodott jobbágyát megbüntetni, az 1638 : 14. t.-c. értelmében a megye 100 forint büntetésre ítélhette. Ugyanez a törvénycikk a városi kereskedők ügyeit a városi bíróság elé utalta, továbbá havasi marhavásárok megakadályozását a megyei ispánokra bízta. A kereskedők egy része ugyanis, hogy a vámfizetést elkerülje, nem a harmincadhelyeken, hanem a határmenti havasokban adta és vette a marhát. Az 1638; 15. t.-c. a harmincadosok ellen támadók megbüntetését utalta a megyei törvényszék hatáskörébe. 3 ) Az 1641 : 3. t.-c. hatályon kívül helyezte azt a gyakorlatot, hogy a harmincados a csempészt, ha a harmincadhelytől távolabb fogta el, csak a harmincadzászló alatt ítélhette el. Ettől kezdve az ilyen csempész fölött nem a harmincados ítélkezett, hanem annak a helynek a földesura, ahol a harmincados a csempészt elfogta. Ha pedig a földesúr 15 napon belül nem hozott ítéletet, a megyei törvényszék szállt ki és a helyszínen bíráskodott. A csempész fölött ítélkező földesúr a csempészárú egyhatodát kapta, felét a harmincadost megillető egyharmadnak. Ettől az intézkedéstől várták, hogy a földesurakat is bele tudják majd vonni a csempészek üldözésébe. Felhatalmazták őket, hogy a harmincadhelyeket elkerülő kereskedőket önhatalmúlag is elfoghassák. A csempészekkel összejátszó földesurakat viszont épúgy büntették, mint a harmincadkerülőket. 4 ) 1650-ben felemelték a csempészek büntetését, ettől kezdve nem a vám, hanem az áru háromszorosát hajtották be rajtuk. 5 ) 1653-ban megengedték, hogy a harmineadügyeket a tábla elé fellebbezhessék. 6 ) A rendek célja tehát nyilvánvalóan az volt, hogy a harmincadügyet közigazgatási térről igazságszolgáltatási térre vigyék, ahol érdekeiket jobban !) 1616: XII. t.-c. E. O. E. VII. k. 392.1. 1619-ben ezt a rendelkezést úgy módosították, hogy a büntetéspénznek egyharmadát a megye ispánja kapja s a kincstár csak egyharmadrészt kapjon. 1619: XIII. t.-c. E. O. E. VII. k. 516—517. I. 2 ) 1635: XII. t.-c. E. O. E. IX. k. 419. 1. Megújította ezt a rendelkezést az 1637: XXII. t.-c, kimondván még azt is, hogy a harmincadügyeket a megyei törvényszéken minden egyéb ügy előtt tárgyalják. E. O. E. IX. k. 596, 1. 8 ) E. O. E. X. k. 142—143. 1. *) E. O. E. X. k. 312—313. 1. 5 ) 1650: IX. t.-c. E. O. E. XI. k. 73. I. *) 1653: XIII. t.-c. E. O. E. XI. k. 167. 1.
