Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
A főharmincados utasításával egyidó'ben a hármas bizottság az egységes harmincadosi utasítás tervezetét is elkészítette. Kitűnik ebből, hogy Erdélyben, a magyarországi gyakorlattal ellentétben, a harmincadosok mellé nem rendeltek ellenőröket, hanem csak számvivőket (rationistae), akik a könyvelési munkát végezték. Rajtuk kívül néhány ló tartására és a harmincadház bérének fizetésére kapott a harmincados a helyi viszonyoknak megfelelően megállapított pénzbeli javadalmat. A harmincadosi utasítás is hangsúlyozta a pontos könyvelés fontosságát, tiltotta az összejátszást a kereskedőkkel és negyedévenkinti elszámolást írt elő. A befolyt jövedelmet a harmincados a főpénztárnoknak adta át, vagy pedig szabályszerű utalvány és nyugta ellenében a helyszínen fizette ki. Intézkedett a bizottság atekintetben is # hogy a harmincadost az erőszakoskodó kereskedőkkel szemben az illető város vagy község bírája és lakossága részesítse védelemben. A kereskedő és harmincados között felmerülő vitás kérdésekben vagy nemesi fogott bírák, vagy pedig az illető hely bírája és esküdtjei ítélkeztek. ítéletük ellen az elmarasztalt fél a pénzügyigazgatás központi hatóságához fellebbezhetett. Felsőbb utasításra a_ harmincados a szabálytalanul eljáró kereskedőt le is tartóztathatta. A vámszedéssel kapcsolatos teendőn kívül a bizottság azzal is megbízta, hogy az utasokat tartsa szemmel s ha valami gyanúsat észlel, azonnal tegyen jelentést. Tehát bizonyos tekintetben rendbiztosító, azaz közigazgatási szerepet is játszott. 1 ) A harmincadügy a XVII. században. Egyelőre nem tudjuk, hogy a tervezett reformot sikerült-e megvalósítani. A Habsburg-interregnum ezúttal is csak rövid ideig tartott, ezalatt gyökeres és időtálló újításokra nem igen kerülhetett sor. A későbbi fejlődést, Bocskay István, Rákóczi Zsigmond, Báthory Gábor, Bethlen Gábor, a két Rákóczi György, Rédey Ferenc, Barcsay Ákos és Kemény János fejedelemségének viszonyait, ami a harmincadok kérdését illeti, sűrű homály borítja, amit a részletkutatásnak kell majd eloszlatnia. Bethlen Gábor trónraléptekor az 1613-i országgyűlés azt kívánta a fejedelemtől, hogy a harmincadokat ne adja bérbe. 2 ) Ebből arra következtethetünk, hogy elődei bérbeadták, s a bérlőkkel a rendeknek sok bajuk volt. Valószínűnek látszik, hogy lényeges változásra a XVII. században sem került sor. A fejedelmek továbbra is hoí saját kezelésben tartották, hol pedig bérbe vagy zálogba adták a harmincadot, aszerint, hogy kincstáruk helyzete melyik megoldást ajánlotta. Ezt igazolja a század második felében Apafi Mihály uralkodása is, aki szintén párhuzamosan alkalmazta a harmincadigazgatásnak mindkét módját. A rendek szerepe a harmincad körül. Az országgyűlések a harmincadkérdés közigazgatási vonatkozásaival nem foglalkoztak, csupán a vámszedés és a vámfizetés megtagadása körüli visszaélések ellen hoztak törvényeket. 1616-ban kimondták, hogy »ha ezután valamely harmincados tiszti és vectigálja kívül cselekednék, — azaz utasítása ellenére a törvényesnél nagyobb vámot szedne — minden vármegyében lévő harmincadosokat .ex'officio citáljanak afféle cselekedetekért azon vármegye székire, és comperta rei veritate kétszáz forinttal büntessenek, kiknek két része a fiscusé, harmada az károsé és iniuria-szenvedő emberé x ) Az utasítás tervezetét I. u. o. a ) E. O. E. VI. k. 360. 1.
