Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
4.46 hogy a tanácsurak működését irányítsák és ellenőrizzék. 1 ) Nem tudjuk, hogy ez a rendszer segített-e valamit a bajokon, de kötve hisszük, hiszen a deputatusok sem tartózkodtak állandóan az udvarban, hogy rendszeresen dolgozhattak volna. Az új intézményben, amelyet 1690-ben, Thököly Imre rövid erdélyi fejedelmessége idején, az országgyűlés mint a német befolyás melegágyát kárhoztatott, 2 ) a fejedelmi tanács egyszerű felhígítását látjuk. I. Apafi Mihály halála után a fejdelmi tanács államtanács (status consilium) névén kormányzott a kiskorú fejedelem, II. Apafi Mihály nevében. Az ő fejedelemsége már csak árnyékuralom volt. Erdély vezetői ekkor már a bécsi udvarral tárgyaltak. E tárgyalások ismertetése — eredményük az egész erdélyi államélet újjászervezése lett — már Erdély történelmének következő fejezetébe tartozik. Hasonló zűrzavar uralkodott a pénzügyigazgatás terén. A hatalmas török adó fizetésére, valamint az országon keresztül-kasul vonuló idegen és honi katonaság fizetésére és ellátására a fejedelmi bevételek, amelyeket a kincstartó kezelt, elégtelennek bizonyultak. A rendek kénytelenek voltak újabb és újabb, egyre súlyosabb adókat megszavazni, de ezek kezelését már nem a fejedelemre bízták. A rendi adóigazgatás különböző formáival lentebb még részletesen fogunk foglalkozni. Az erdélyi fejedelemség sorsát azután ugyanaz a tényező döntötte el, mely létrehozta, s egész létére rányomta bélyegét. A török végleges kiűzése után az önálló Erdély értelmét vesztette. Másfélszázados állami önállósága azonban nem maradt következmények nélkül. Üj urai, a Habsburgok, nem csatolták vissza Magyarországhoz, hanem meghagyták külön fejedelemségnek, maguk vévén fel a fejedelmi címet. Ez a megoldás számukra kényelmesebbnek látszott, mint a magyar királyság integritásának helyreállítása. Erdély rendéi részéről nem vártak ellenállásra, nem is találtak, az új kormányzati elveket simán ültethették át a valóságba. A régi intézmények — kancellária, kormányzóság, kincstartóság — nevét megtartották, de a régi név alatt egészen új hivatalokat szerveztek. Ennek az átalakulásnak ismertetése azonban már e munka következő részének keretébe tartozik. 25. §. Harmincadigazgatás. Az erdélyi fejedelemség jövedelmi forrásai — egy-két kivétellel — ugyanazok voltak, mint a magyar királyokéi, hiszen a mohácsi vész előtt Erdély Magyarországhoz tartozott. A fejedelmi jövedelmeket itt is két részre oszthatjuk : rendesekre, amelyeket a fejedelem királyi jog alapján élvezett, s rendkívüliekre, amelyeket a rendek ajánlottak meg. A rendes jövedelmek közül a külkereskedelmi vámnak Erdélyben kisebb volt a jelentősége, mint Magyarországon, különösen a XVI. század első felében, amikor az anyaországgal még közös vámterületet alkotott és csak a két oláh vajdaságba kivitt és onnan behozott áruk után szedték a külkereskedelmi vámot. János Zsigmond önálló fejedelemsége idején, 1556 után vámvonalat húztak Magyarország és a Partium között is, ami ezt a jövedelmi forrást jelentékenyen megduzzasztotta. Ettől kezdve nevezték a külkereskedelmi x ) E. O. E. XVII. k. 76—77., XVIII. k. 551. 1. 2 ) E. O. E. XX. k. 414. I.
