Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
ség túlságos terhet jelentett számára, nem is szívesen vállalta. 1607 márciusában visszalépett Báthory Gábor javára, akit a magyar király is támogatott. 1 ) Erdély rendéi készséggel belenyugodtak a változásba és Báthoryt fejedelemmé választották. 2 ) Az utolsó Báthory uralkodásának részletei jól ismertek az általános történeti munkákból. 0 nyitotta meg a XVÍÍ. századi abszolút fejedelmek sorát, de nem rendelkezett azokkal az adottságokkal, amelyeket ez a feladat megkívánt. Ötévi változatos, viharokkal teli kormányzás után úgyszólván mindenkit maga ellen haragított, végül 1613 októberében megölték. 3 ) Erdély igazi ura akkor már Bethlen Gábor volt, a rendek azonnal fejedelemmé választották. 4 ) Bethlen Gábor és a fejedelmi tanács. Erdély rendéi okultak Báthory önkényuralmán. Bethlen megválasztásakor törvénybe iktatták, hogy az olyan fejedelem ellen, aki esküjét megszegve uralkodik, hűtlenség bűne nélkül felkelhessenek és neki ellenállhassanak. 5 ) Ez azonban korántsem jelentette azt, hogy az ország kormányzásában nagyobb szerephez jutottak, mint a XVI. században. A fejedelmi tanács Bethlen alatt is megvolt, de ekkor sem alakult át állandóan és rendszeresen működő, testületileg határozó, újkori értelemben is hivatalnak tekinthető kormányhatósággá. Bethlen erős egyénisége, kormányzói képességei mellett erre sem lehetőség, sem szükség nem volt. Valószínű ugyan, hogy fontosabb kérdésekben magához rendelte a tanácsurakat és véleményüket megkérdezte, azonban önállóan határozott és rendelkezett, miként azt a középkori magyar királyok is tették. Uralkodásának kezdetén e tekintetben az országgyűlés így rendelkezett: »Tanácsosokat maga mellé mind az három nemzetből válasszon, törvény-, igazság-, békességszerető, jó lelkiismeretű embereket, kiknek tanácsadásokhoz ply köteles légyen, hogy belső és külső országos dolgokat, a két császárhoz vagy több szomszéd országokhoz való confoederatiókat, derekas donatiókat és főtiszteket ezeknek hírek nélkül ne cselekedjék, se osszon.» 6 ) Ez a szöveg is mutatja, hogy maguk a rendek sem szánták a fejedelmi tanácsot újkori értelemben vett kormányhatóságnak, hiszen akkor legalább a tanácsosok számát meghatározták volna. Csak általánosságban akarták biztosítani azt a jogukat, hogy az ország dolgaihoz ne csak az országgyűléseken, hanem a közülük kikerülő tanácsurak révén mindenkor hozzászólhassanak. A »hírek nélkül« kifejezés bizonyítja, hogy a döntés jogát a fejedelemnek tartották fenn, csak azt kívánták, hogy mindenről tudomással' bírjanak. Ezt az óhajukat Bethlen nyugodtan teljesíthette és teljesítette is, anélkül, hogy ezáltal abszolút fejedelmi hatalmán csorba esett volna. *) E. O. E. V. k. 356. 1. 2 ) E. O. E. VI. k. 8. 1. 3 ) E. O. E. VI. k. 82. 1. *) E. O. E. VI. k. 305. 1. 5 ) E. O. E. VI. k. 359—360. 1. 6 ) E. O. E. VI. k. 358—359.1. A törvény további része kimondja, hogy a fejedelem azt a tanácsost, aki törvényellenes, lelkiismeretlen és ártalmas tanácsot adna, megbüntethesse. Szilágyi Sándor ezt az intézkedést a tanácsosi felelősség életbeléptetésének nevezi. (E. O. E. VI. k. 306.1.) Ez a megjelölés emlékeztet a mai miniszteri felelősségre. De nagy a különbség. A mai miniszterek az országgyűlésnek felelősek, a tanácsurak pedig csak a fejedelemnek tartoztak felelősséggel. Ez pedig nem újítás volt, hanem csak a régi gyakorlat leszögezése.
