Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
emberek voltak, a bevételeket saját belátásuk szerint használhassák fel. Nyilvánvaló volt, hogy elsősorban a hadi szükségleteket fogják fedezni;. A helyes elveken alapuló pénzügyigazgatásban talán még a központi irányításnál is fontosabb volt az ellenőrzés, azaz, az összes jövedelemkezelő tisztviselők elszámoltatása. Ez a munka és az évvégi és évközi számadások és kimutatások ellenőrzése, a számadásmesterre (magister rationum) nehezedett. A számadásokat nemcsak felülvizsgálta, hanem könyveket is vezetett róluk, amelyekben nyilvántartotta, hogy melyik tisztviselő mikor és mennyivel maradt hátralékban, vagy nem tudott elszámolni. A döntés és az intézkedés joga a tanácsot illette meg, a lényeges munkát azonban a számvevő végezte. Valószínű, hogy néhány Írnokot segítségül adtak melléje, tisztségéből idővel minden kamaránál külön hivatal fejlődött ki. Kiadmányait nem a titkár fogalmazta és nem az irodában tisztázták, iratait is külön irattárban őrizte. Bővebben ismertettük az erdélyi kamara szervezetét és hatáskörét, mint ahogyan azt e hivatal rövid működése megérdemelné, ha gyakorlati, nem pedig elvi szempontból mérlegeinők. Valószínű, hogy a mintaszerű utasítás 1 ) rendelkezései a gyakorlatban nagy részükben a papíron maradtak. Azonban arról tanúskodnak, hogy a Habsburgok, amint Erdély birtokába jutottak, legelső feladatuknak mindig a korszerű pénzügyigazgatás bevezetését tartották, felismerve a közigazgatás államkormányzati jelentőségét. Más kérdés azután, hogy félreismerték a rendiség erejét, s az erdélyi országgyűlések engedékenységét arra magyarázták, hogy tisztán német hivatalnokokat ültethetnek be az ország nyakára, akiknek az elkonfiskált nemesi javakat hűbéri birtokul adhatják. Ezt még a leghajlékonyabb rendiség sem nézhette tétlenül. Jellemző, hogy az országos elkeseredés abban a férfiúban talált zászlóvivőre, aki korábban — törökbarát erdélyi politikusokkal szemben, — a Habsburgokkal való együttműködés hívei közé tartozott. Bocskay István felkelése a rövidéletű erdélyi kormánytanács végét jelentette. 2 ) Bocskay István, Rákóczi Zsigmond, Báthory Gábor. Bocskayt az erdélyi rendek 1605 februárjában választották fejedelmükké s ő ez év áprilisában a szerencsi országgyűlésen felvette a »Magyarország és Erdély fejedelme« címet. Minthogy a felkelés vezetése Magyarországhoz kötötte, erdélyi kormányzójává Gyulaffy Lászlót, majd ennek 1605 júliusában bekövetkezett halála után ideiglenes megbízással Petky Jánost nevezte ki. 1605 szeptemberében jött be Erdélybe, ahol a megyesi országgyűlés ünnepélyes keretek között ismét fejedelemnek nyilvánította, s hozzájárult, hogy távolléte idejére mint kormányzó és generális Rákóczi Zsigmond helyettesítse. 3 ) Rákóczi kormányzóságának részleteit egyelőre nem ismerjük. A fejlemények azonban arra mutatnak, hogy a kezébe adott hatalmat ügyesen tudta felhasználni. Bocskay halála (1606. dec. 29.) után ugyanis a rendek nem az elhunyt fejedelem által ajánlott Homonnay Bálintot választották meg utódává, hanem Rákóczi Zsigmondot először kormányzójuknak ismerték el, hét tanácsurat rendelve melléje, majd 1607 februárjában fejedelmükké választották. 4 ) Rákóczi azonban már öreg és beteges ember volt, a fejedelem*) L. E. O. E. V. k. 244—260. 1. 2 ) Működését a részletkutatásnak kell majd megvizsgálnia. 3 ) E. O. E. V. k. 301—307. 1. 4 ) E. O. E. V. k. 320—323. 1.
