Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
évi adót fizessenek. Ezzel a rendkívüli alkalmakkor fizetett ökörsütést korszerűsítette volna. Annak a birtokpolitikának megfelelően, amelyet ebben az időben a két magyarországi kamara folytatott, s amely azután országos ellenhatást váltván ki, egyik oka lett Bocskay felkelésének, az erdélyi kamara is azt az utasítást kapta, hogy az ú. n. királyi jog (ius regium) érvényesítésére a legnagyobb gondot fordítsa. E jog értelmében a magvaszakadt vagy hűtlenség vétkében elmarasztalt családok birtoka a királyra (a szent koronára) szállott vissza, s azt az uralkodó újra eladományozhatta. Már a XVI. század folyamán felmerült az a később még gyakran kísértő gondolat, aminek érvényesítése ellen a rendiség mindig a legélénkebben tiltakozott, hogy t. i. az így megüresedett birtokokat a király ne adományozza el, hanem kincstári (azaz kamarai) kezelésbe vegye. Különös jelentőséget adott ennek a kérdésnek a várbirtokrendszer, amelynek keretében a török elleni védelem bástyáit, a királyi várakat kamarai uradalmak voltak hivatva élelemmel és munkával ellátni. Az adományozást teljesen megszüntetni természetesen sohasem lehetett. Az uralkodó hű embereit elsősorban így jutalmazhatta, de a kincstár állandó pénzzavarain is főleg ennek az eszköznek az igénybevételével segíthetett. A legtöbb adományozás bevezetése ugyanis a kérdéses bírtok elzálogosítása volt, amikor a megszorult kincstár a hitelezőnek az uradalom jövedelmét bizonyos időre zálogba adta. Amint azután a zálog összege fokozatosan növekedett, s elérte a birtok értékét, a király odaadományozta a jószágot, amit az adományos ilyenmódon tulajdonképen részletekben megvásárolt. A zálogügyletek körül természetesen sok visszaélésre nyílt alkalom, s a kamaráknak egyik legelső feladatuk az lett volna, hogy az összes adomány- és zálogleveleket felülvizsgálják, s a kincstár jogát és érdekét minden vonatkozásban érvényesítsék. Az erdélyi kamara is ezt a megbízást kapta. A visszaszállt és visszaszerzett birtokok közül ki kellett válogatnia azokat, amelyek kamarai uradalmi kezelésre alkalmasak voltak. Ezeket nem adományozták el újra. Ügyelni tartozott arra, hogy adományban csak minden tekintetben megbízható, hű emberek részesüljenek. A prágai udvarnak egyik merész terve az volt, hogy Erdélyben minél több németet fog letelepíteni, s ezeknek nem a magyar birtokjog alapján juttat földet, hanem hűbéri kötelezettséggel terhelt birtokokat, ú. n. feudumokat adományoz. 1 ) Ennek a telepítési akciónak az előkészítése és keresztülvitele a kamara és a kormányzói tanács közös feladata lett volna. A gondolat, miként láttuk, már Burghausen és Molart királyi biztosok jelentésében felmerült, Rudolf tanácsosai úgy vélték, hogy megvalósítására elérkezett az alkalmas idő, Bocskay felkelése azután megmutatta, hogy milyen nagyot tévedtek. A világiaknak eladományozott vagy elzálogosított egyházi birtokok visszaszerzésére ugyancsak nagy súlyt helyeztek a kamarai utasítások, így az erdélyi kamaráé is. A katolicizmus támogatásán kívül az a mellékgondolat is meghúzódott ezekben a rendelkezésekben, hogy a betöltetlenül hagyott egyházi méltóságok javainak jövedelmét a sedisvacantia idején a kincstár élvezi. A király ugyanis minden egyházi tisztség betöltésének a jogát a maga számára tartotta fenn. x ) ... omnia bona infidelium ad nos devoluta... debere esse feudalia, ac pro feudis benerneriíis et Germanis quidem collatum iri. E. O. E. V. k. 252. I.