Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)

Bevezetés

tisztviselők irányításában és ellenőrzésében jelölte meg, sokkal nagyobb önállósággal és cselekvési szabadsággal ruházva fel, mint amilyennel a felsőmagyarországi igazgató, sőt maga a magyar kamara rendelkezett. Közvetlenül maga alá rendelte, ami azt jelentette, hogy kivonta a magyar kamara főhatósága alól, sőt formailag az udvari kamara alá sem tartozott. Tekintve Erdély távoli fekvését és rendkívüli viszonyait, az igazgató-kincstartónak nem kellett minden intézkedéséhez előzetes királyi jóváhagyást kérnie, hanem saját belátása szerint cselekedhetett. Valószínű ugyan, hogy ezt az önállóságot az uralkodó később megszorította volna, pillanatnyilag azonban csak így remélhetett sikert. Pesti Gáspár személyében Haller az egyik segítőtársat utasításával egyidőben megkapta, de nem mint számvevőt, ahogyan a biztosok ajánlották, hanem mint ellenőrt (contrascriba).

1

) Hivatali munkájukat egyikük utasítása sem szabályozta, így nem tudjuk, vájjon a befolyó jövedelemről hol tartoztak elszámolni, az alájuk rendelt tisztviselők számadásait ők maguk nézték át, vagy pedig a magyar kamarához továbbították ? Válószínűnek látszik, hogy a jövedelmeket nem küldték sem Pozsonyba, sem Bécsbe, hanem az erdélyi kormányzat és katonaság költségeinek fedezésére fordították. Az alájuk rendelt tisztviselőket ők számoltatták el, maguk pedig a királyi biztosoknak adtak számot. Az ellenőrön kívül a másik két segéderőt a só- és a nemesércbányászat ügyeinek intézésére Haller nem kapta meg, bár kinevezésüket a király a kincstartói utasításban megígérte. Ez a körülmény is hozzájárulhatott, hogy félévi működése nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, ő maga elkedvetlenedett és 1553 végén felmentését kérte az uralkodótól. I. Ferdinánd ekkor kénytelen volt újabb bizottságot küldeni Erdélybe, az egyik biztos Werner György maradt, Bornemisza Pál helyét pedig, akit időközben erdélyi püspökké neveztek ki, Francisci Tamás magyar kamarai tanácsos foglalta el. Vass László főigazgatósága. Ez az új bizottság a vajdák és az erdélyi püspök közreműködésével először is Haller utódát szemelte ki. Legalkalmasabbnak

2

) erre a tisztségre Vass Lászlót találták, a dési sókamara Vezetőjét, aki Haller kincstartóságának idején azt a szerepet töltötte be, amit a Bornemisza-féle bizottság a sóbányászat központi irányítójának szánt a kincstartó oldalán, illetve felügyelete alatt. Vass azonban ragaszkodott hozzá, hogy a dési sókamarát továbbra is vezethesse, a bizottság így kénytelen volt eredeti elgondolásáról lemondani, a sóügyek intézésére nem kerestek külön vezetőt, az új igazgató ezt a feladatot magára vállalta. Ezzel szemben külön személyt bíztak meg az aranybányászat ellenőrzésével, az arany beváltásával, finomításával, valamint pénzzé verésével; Macskássy Györgyöt, aki már Fráter György alatt végzett hasonló munkát. Macskássyt Vass alá rendelték, fizetését tőle kapta, a jövedelmet neki adta át, előtte számolt el, minden fontosabb kérdésben csak az ő beleegyezésével intézkedhetett, sőt, ha erre lehetőség nyílt, más ügyekben is rendelkezésére állott, így tehát Macskássy vállalta azt a szerepet, amelyet a Bornemisza-féle bizottság eredetileg két szakembernek szánt. Állását a kamarai tanácsosokéval állíthatjuk párhuzamba, az igazgatót pedig a kamaraelnökökkkel, bár a x

) Pesti utasítását 1. Engel i. m. IV. k. 66—67. I. 2

) A Kolozsmonostori konvent apátja, Ferenc doktor, a számára felajánlott kincstartói állást nem fogadta el. Engel i. m. IV. k. 89. 1.