Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
kamarai igazgatás bevezetésére a biztosok és vajdák, valamint az erdélyi püspök még nem látták elérkezettnek az időt. 1 ) Egy lépéssel azonban közeledtek a kamarai rendszer felé : Vass Lászlót már nem kincstartónak és igazgatónak nevezték, hanem az erdélyi királyi jövedelmek főigazgatójának (supremus proventuum regiae maiestatis in Transsilvania administrator). Utasítását az uralkodó nevében ideiglenesen a vajdáktól és a püspöktől kapta, megfogalmazásában jelentős szerepet játszottak a biztosok is, kiknek jelentése és javaslata alapján készült el az 1554. április 6-án kelt végleges királyi utasítás, amelyet a pozsonyi magyar kamarán állítottak ki. 2 ) Ez az utasítás magában foglalta Haller Péter korábbi utasítását s azt újabb rendelkezésekkel egészítette ki, részletesen megszabva, hogy a főigazgató a jövedelmeket milyen célokra fordítsa. Pontos költségvetési tervezetével erősen korlátozta a főigazgató rendelkezési szabadságát, de még így is jelentékeny önállósággal ruházta fel. A hanyagnak és hasznavehetetlennek bizonyult tisztviselőket elbocsáthatta, kivéve az ellenőröket, akik nem a főigazgató, hanem a főellenőr főhatósága alá tartoztak. A Haller mellett létesített ellenőri állást ugyanis továbbra is megtartották, ugyancsak Pesti Gáspárral töltötték be, de viselőjét már nem ellenőrnek, hanem — az igazgatói cím főigazgatóira történt változtatásának megfelelően — főellenőrnek nevezték. A főellenőrnek ilyen nagy hatáskörrel való felruházása egészen egyedülálló jelenség, mását nem láttuk sem a magyar, sem a szepesi kamaránál. Ezeknek a hatóságoknak a területén a vidéki kamarai tisztviselők mellé rendelt ellenőrök is a kamara vezetőjétől függtek, a kamara ellenőre csak a pénztári ügyeket intézte, az irányítás és ellenőrzés dolgába beleszólása nem volt. Vass László utasítása ezzel szemben úgy rendelkezett, hogy a főigazgató a főellenőrt minden kérdésben halgassa meg és tudta nélkül semmit se tegyen. A főellenőri állásnak ezt a jellegzetes módosulását azzal magyarázhatjuk, hogy az eredetileg tervezett tanácsosi állásokra megfelelő emberek nem akadván, másrészt a kincstartóból főigazgatóvá előléptetett pénzügyigazgató túlságosan nagynak vélt hatáskörét csökkenteni akarván, a magyar kamara mindkét célra az ellenőrt találta alkalmasnak, akit, hogy a főigazgatóval való párhuzamos helyzetét kifejezésre juttassák, a főellenőri címmel ruháztak fel. A magyar kamara egyébként is igyekezett befolyását az erdélyi főigazgatóságra kiterjeszteni. A befolyó jövedelmeket ugyan a főigazgató ezután sem küldte a pozsonyi pénztárba, de Vass László utasításának az a része, amely részletes költségvetési tervezetet tartalmazott, már a magyar kamara irányítását jelenti. Méginkább megfigyelhetjük ezt a térhódítást az ellenőrzés kérdésében. Haller Péter még az Erdélybe küldött királyi bizottság előtt adott számot működéséről, Vass Lászlót utasítása már arra kötelezte, hogy félévenkint pontos kimutatást (extractus), az év végén pedig részletes számadást (ratio) készítsen és terjesszen a magyar kamara elé. Sőt az alája rendelt összes tisztviselők elszámolásait is Pozsonyba kellett küldenie felülvizsgálatra. A jövedelmek felhasználásán és az ellenőrzésen kívül még az igazgatásba is bele akart szólni a magyar kamara, ezt mutatják Vass Lászlé utasításának azok a mondatai, amelyek meghagyták a főigazgatónak, hogy *) Érdekes, hogy Macskássy utasításának címe erdélyi kamarát említ. Az utasítást a király nevében és a két biztos jelenlétében Bornemisza Pál püspök és a vajdák adták. Szövegét kiadta Engel i. m. IV. k. 83—85. 1. *) Az ideiglenes utasítást kiadta Engel i. m. IV. k. 79—82.1., a véglegesnek fogalmazatát k Orsz. Lvt. Kamarai lt. Libri Instr. VIII. k. 465. 1.
