Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
1674-ben a pénzverőmester (Münzmeister) és a pénzvizsgáló állott az üzem élén, amelynek munkásai és szolgái közül hármat állandóan, a többit esetrőlesetre alkalmazták. A vezető tisztviselők feladata és hatásköre általában megfelelt a körmöci pénzverdét irányító hivatalnokokénak. Utasításuk értelmében a horvátországi aranymosásra is felügyeltek, arról azonban nem tudunk, hogy ezt valóban meg is tették. Ugyancsak bizonytalan, vájjon az alsómagyarországi pénzügyeket, értve ezalatt a nemesércek és a vert pénzek forgalmát, tényleg ellenőrizték-e, amint azt utasításuk meghagyta. A körmöci és pozsonyi pénzverdék illetékességét területileg nem határolták el, úgyhogy csak feltételezhetjük, hogy az előbbié a bányavárosokra és környékükre korlátozódott, az utóbbié pedig az Északnyugati Felvidék és a Dunántúl többi részére terjedt ki. Ki kell emelnünk azt a fontos tényt, hogy a pozsonyi pénzverőház nem az alsómagyarországi bányakamara, azaz a főkamaragróf és közvetve az udvari kamara főhatósága alatt állott, hanem a pozsonyi magyar kamara alá rendelték, s ezzel megtették az első lépést azon az úton, amely az alsómagyarországi bánya- és pénzverési igazgatásnak az alkotmánynak megfelelő rendezésére vezetett. Az udvari kamara ugyan befolyását a magyar kamarán keresztül is érvényesíthette, de korántsem olyan korlátlanul, mint a bányakamarával szemben. A pozsonyi kamarás urak, noha a királyt szolgálták, egyben a magyar rendiséghez tartoztak, a nemzeti rendi érdekeket másként értelmezték és védelmezték, mint a legtöbbször külföldről jött bányahivatalnokok. Jellemző a bánya- és pénzverési igazgatás hivatali nyelvére és tisztviselőinek nemzetiségére, hogy a magyar kamara keretén belül a pozsonyi pénzverőházra a német számvevő felügyelt. Ő ellenőrizte a hadi és fogyasztási adófőpénztárt (General-Repartitions- und Accisen-Einnehmeramt) is, ahová a pénzverőház jövedelmei befolytak. 1 ) Ennek a pénztárnak működéséről semmit sem tudunk, hasonlóképen ismeretlen a pozsonyi pénzverőház sorsának további alakulása. Kassán közvetlenül Mohács előtt még működött a középkori eredetű, kamarának is tekinthető pénzverőház. Élén a kamaraispán (praefectus) állott, aki mellett pénzverőmestert (Münzmeister), kémlészt (Probierer) és különböző szakmunkásokat látunk. Nem világos, vájjon ez a kamara csupán pénzveréssel foglalkozott-e, avagy a felsőmagyarországi bányaigazgatásban és a nemesércmonopóliumban is szerepet játszott-e? 1526 után, az eddig ismert adatok szerint, működése a pénzverésre korlátozódott. 1527-ben János király utasította kincstartóját, Tornallyay Jakabot, hogy Kassán a pénzverést folytassa. Nem szünetelt a kassai pénzverés 1527 és 1535 között sem, amikor a város 1. Ferdinándot uralta. 1536 és 1579 között azonban működése megszakadt. 1580-tól kezdve azután újra vertek pénzt Kassán, de csak ritkán és keveset. Bethlen Gábor alatt 1622-től kezdve a pénzverőház feléledt, de csak rövid időre. A fejedelem eleinte saját kezelésben veretett pénzeket, majd 1625-ben a pénzverést bérbeadta a városnak. Kassa külföldi szakembereket is szerződtetett, de úgy látszik, hogy számításában csalódott, a bérletet nem újította meg. Bethlen 1628-ban a pénzverőházat eladta, x ) A pozsonyi pénzverőház tisztjeinek utasítása. Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle, 1900. 81.1. Érdekes, hogy a pénzverőmester fizetésének csak egy részét kapta meg határozott összegben, a másikat a pénzverőház forgalmától függően, mintegy jutalékképen vette fel.
