Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)

Bevezetés

totta és ellenőrizte a besztercebányai erdőgazdaságot, amely az épület- és tüzelőfát, továbbá a fából égetett szenet szolgáltatta. Azután kezelte a turóci tizedet, amelyet hosszú időn keresztül a besztercebányai rézvállalat élvezett, s vagy bérbeadott, vagy pedig maga hajtott be. A természetben beszedett tizedárpából, megvásárolt gabonából a vállalat sört főzetett és azt saját kocsmáiban mérte ki. A sörfőzés haszna jelentékeny jövedelemmel gyarapította a vállalat pénztárát. Végül még két vasbánya is a besztercebányai intéző alá tartozott: a hronyeci vagy hámori (rhonitzi) és a prasznicai vagy presznickai, mindkettő Zólyom megyében. A rézbányák mellett azonban alárendelt szerepet játszottak.

1

) I. Ferdinánd 1548-ban a zólyom-lipcsei várbirtok területén fekvő jaszenai bányákat is a besztercebányai intéző alá rendelte,

2

) ezek további sorsáról mit sem tudunk. Nem kevésbbé ismeretlen ugyancsak I. Ferdinánd egy 1549-iki rendeletének hatása, amelyben úgy intézkedett, hogy a Garam folyó vizéből mosott aranyat a beszterbányai intéző váltsa be.

3

) Körmöchöz és Selmechez hasonlóan Besztercebányán is kezdettől fogva működött a bányabíróság. Elsőfokon a bányamester ítélkezett, másodikon pedig a vezető tisztviselőknek, mint bírótársaknak a bevonásával az intéző szolgáltatott igazságot. ítéletei ellen fölöttes hatóságaihoz lehetett fellebbezni. Annak nincs nyoma, hogy a besztercei bányabíróság a selmeci mintájára már a XVI. vagy XVII. században testületi alapon állandó szervezetet nyert volna. A besztercebányai segédintéző. Az intéző munkaköre olyan széles volt, annyiféle üzemre terjedt ki, hogy már igen korán segédet (Mitgehilf) rendeltek melléje, akivel hivatala feladatain megosztozott, 1558-ban egy kohóutasítás már említi a segédintézőt

4

), de valószínű, hogy állását mindjárt a vállalat 1546-iki átvétele után szervezték. Segédet a vállalat más vezető tisztviselői is tarthattak, így a pénztárnok és a számvevő, ezek a segédek azonban az ő magánalkalmazottaik voltak, akik ugyan az uralkodó iránti hűségre is esküt tettek, s fizetésüket gazdáiknak a kincstár megtérítette, mégsem sorolhatók a kamara hivatalnokai közé. Működésükről csak uruknak adtak számot, aki értük teljes felelősséget vállalt. A segédintéző ezzel szemben nem ilyen familiáris, magánjogi alapon szolgált. Az intézőhöz hasonlóan az uralkodó nevezte ki vagy bocsátotta el, fizetését közvetlenül a kincstártól kapta, hivatali utasítását a király nevében az udvari kamara készítette el. Az intéző iránt engedelmességgel tartozott, viszonyukat mégis inkább a mellérendeltség, mint a függés jellemezte. A XVII. század közepén legalábbis ez volt a helyzet. A százados fejlődés folyamán, amelynek menetét a részletkutatásnak kell majd megvizsgálnia, az a gyakorlat alakult ki, hogy az intéző a hivatal székhelyén, Besztercebányán tartózkodott, ott tárgyalt, intézkedett és ítélkezett, a városon kívül eső bányákat, kohókat és a hámort pedig, valamint az egyéb gazdasági üzemeket a segédintéző járta sorra, hogy a helyszínen ellenőrizze és irányítsa őket. Ugyancsak a segédintéző képviselte a vállalatot a megyegyűléseken, továbbá rövidebb-hosszabb utazással járó külön megbízatásokban. *) Az idézett 1587-iki utasítás alapján. 2

) Schmidt i. m. I. k. 189. 1. 3

) U. o. I. k. 194. 1. 4

) Schmidt i. m. I. k. 262. 1.