Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
Hogy a többi élésházat mikor állították fel s az egész szervezet hogyan működött, egyelőre nem tudjuk. Különösen nagy fontossághoz jutottak a felsőmagyarországi élésházak, mivel az országnak ezen a részén volt a legtöbb és legnagyobb kamarai uradalom, továbbá mert a XVIí. század nagy hadjáratai és szakadatlan küzdelmei főleg ezen a területen játszódtak le. Az élésházakat várakban vagy megerősített városokban állították fel. A nagyobbak élén élelmezési igazgatók vagy biztosok (annonae praefectus, commissarius) állottak, a kisebbeket élelmezési tisztek (annonae officialis) vezették. 1703-ban, közvetlenül a Rákóczi-felkelés előtt, a szepesi kamara önálló működésének csúcspontján, e kamara igazgatása és ellenőrzése alá a következő élésházak tartoztak :• Kassa és leányházai (Eperjes, Lőcse, Makovica, Szendrő, Szepes), Tokaj, Kalló, Szatmár és leányházai (Huszt, Kővár, Nagybánya), Munkács, Ungvár és Murány. Az élelmezésügy jelentőségét bizonyítja, hogy a szepesi kamara számvevőhivatala ebben az időben két részre oszlott, s közülük az egyik az élelmezési hivatalnokok számadásainak feldolgozásával foglalkozott. 1 ) Hadi biztosság. A várakban élő állandó katonaságon kívül az ország területét a török vagy az erdélyi fejedelmek ellen indított hadjáratok alkalmával részint magyar, részint idegen, felkelő és zsoldos seregek özönlötték el, amelyek a hadjárat után feloszlottak és távoztak. Élelmezésükről, valamint a magyar hatóságok alól többnyire kivont és idegen parancsnokság alá helyezett várak ellátásáról (amilyen pl. Győr és Komárom volt) nem a magyar kamarák, hanem az alsóausztriai kamara Magyarországra kirendelt élelmezési szervezete gondoskodott. Ennek a szervezetnek és működésének ismertetése nem a magyar, hanem az osztrák közigazgatástörténet feladatai közé tartozik. E helyen csak annyit tudok róla mondani, hogy élén a hadseregélelmezésí főbiztos (Obrister Profaundt Commissari, Obrister Veldt-Profiantmaister az egykorú német, praefectus annonae a latin terminológia szerint) állott, mellette ellenőr (Veldt-Profiant-Gegenschreiber, contrascriba), alatta pedig élelmezési tisztek (Verwalter, officialis) működtek. 2 ) Az egész szervezet szoros kapcsolatban állott a katonai parancsnoksággal és azon keresztül az udvari haditanáccsal. Valószínű, hogy a XVII. század második felében, a hadibiztosság megszervezésekor ez a hivatal lépett a korábbi élelmezési szervezet helyébe. Amikor ugyanis az idegen zsoldos seregeket nemcsak a hadjáratok idejére vezényelték az országba, hanem állandóan benntartották, szükségessé vált egy állandó hivatal felállítása, amelynek bécsi központja és vidéki szervei a katonaság ellátásával kapcsolatos kérdéseket voltak hivatva megoldani. Országos biztosság. A hadsereg ellátására szükséges terményeket az ország népétől kellett megszerezni, szállításuk is csak a lakosság segítségével volt lehetséges. A katonaság élelmezésének kérdése tehát az országot is érintette, a magyar hatóságok közreműködése nélkül sikeres megoldására gondolni sem lehetett. *) Orsz. Lvt. Kam. lvt. Acta Jesuítica Coll. Cass. Fasc. 8. No. 1. *) Teuffel Kristóf élelmezési főbiztos 1567-i és Nebest Mihály ellenőr 1620-i utasításai alapján. Orsz. Lvt. Kam. lvt. Libri Instr. XI., 51. és Fasc. 4. No. 149.
