Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)

Bevezetés

A kassai élelmezőmester különleges feladata a sókereskedés volt. Valószínű, hogy ezen a téren a korábbi kassai sókamara örökét vette át. A sót a tokaji sókamarától kapta, Kassára szállíttatta és ott hozta forgalomba.

1

) Élésház. Az élelmezőmesteri tisztséggel rokon természetű, valószínűleg belőle fejlődött ki, az élésházak gondnokának állása, amellyel először a XVII. század közepén találkozunk. Élésházak (domus annonariae) felállításának szükségét az 1655-i országgyűlésen a rendek is kimondották.

2

) Három élésház szervezését kívánták a végvárak élelmezésének biztosítására, Felsőmagyarországon Szendrőn, továbbá a Dunán innen és túl, a király belátása szerinti helyeken. A részletekbe nem bocsátkoztak, az egész kérdés rendezését, tipikus rendi módon, az uralkodóra bízták. 1659-ben megsürgették az ügyet, javasolva, hogy Kassán is legyen élésház.

3

) A rendek érdeklődését az élésházak iránt az keltette fel, hogy az országgyűlések a XVII. század húszas évei óta a hadiadó egy részét nem pénzben és katonában, hanem gabonában szavazták meg.

4

) A gabonaadót a hadiadó mintájára vetették ki és hajtották be, felhasználása a kamara feladatai közé tartozott, s ezt a feladatot volt hivatva megoldani az élésházak intézménye. A kamara az első élésház felállítását még az országgyűlési határozatok hozatala előtt tervbevette, valószínűleg meg is valósította. Az érsekújvári élés- vagy profuntház első gondnokának (curator domus annonariae) utasítása 1647-ben kelt.)

5 Eszerint a gondnoknak a következő megyék gabonaadóját és tizedét kellett átvenni a kamarai vagy megyei adószedőktől és a dézsmásoktól: Nyitra, Pozsony, Trencsén, Bars, Turóc, Árva, Liptó, Zólyom, Hont, Nógrád, Esztergom, Komárom és Mosón, A törvény ugyan megengedte, hogy egyes megyék a gabonaadót pénzben váltsák meg, a kamara azonban arra utasította a gondnokot, hogy csak gabonát fogadjon el, az adószedőkre bízva, hogy a pénzen terményt vásároljanak. A beszállított élelmiszereket a kamara által megállapított árakon a kamara rendelkezéseinek megfelelően hozta forgalomba. Elsősorban az országrész végvári katonaságának élelmezéséről kellett gondoskodnia. A katonáknak, amíg zsoldjukhoz jutottak, miként elődei, az élésmesterek, ő is hitelezhetett. A zsoldosokat ebben az időben már nem tisztán pénzben, hanem élelemben, posztóban és fegyverzetben is fizették. A gondnok feladata volt, hogy a kiosztásra kerülő posztót és fegyvereket is őrizze és szétosztásukról, hasonlóan a termények kiméréséről, s általában egész működésének minden részletéről, pontos könyveket vezessen és a kamarának meghatározott időközökben elszámoljon. A gondatlan kezelésből eredő károkért felelősségre vonhatták. Fizetését, valamint személyzete illetményeit, pénzben és természetben kapta. *) A kassai éielmezőmester 1553-i utasítását kiadta Kárffy Ödön, Történelmi Tár, 1903., 471—474.1. Ebben az utasításban szó van ellenőrről (contrascriba) is, aki az élelmezőmesterrel párhuzamosan működött. Viszont nem említi ez az utasítás a sókereskedést, amiről egy 1555-i utasításból értesülünk (Orsz. Lvt. Kam. lvt. Libri Instr. 4., 433.), amelyben azonban az ellenőri állás már nem szerepel. 2

) 1655 : 6. t.-c. 3

) 1659 : 6 t -c *) 1622 : 38.,' 1625 : 11., 1630 : 7., 1635 : 2., 1647 : 31., 1659 : 6. stb. t.-c. 6

) Orsz. Lvt. Kam. lvt. Libri Instr. IX., 91.