Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
az udvarból távollevő, vagy egyéb teendőkkel elfoglalt királyt helyettesítette, majd az uralkodóhoz hasonlóan, előbb annak kíséretében, később egyedül, maga is beutazta az országot, hogy a vidék népének a hely színén szolgáltassa az igazságot. Az udvar gazdasági vezetőjéből így az országnak a király után első bírája lett, aki háborúban nemcsak a királyi, hanem az országos katonaság élén is méltósággal képviselte urát. Mirit bíró már nem a királyi népek fölött ítélkezett, hanem a szabad foglalók pörös ügyeiben döntött, akik királyuk helyettesének készségesen elismerték azért is, mert a maguk sorából került ki, uralkodóink a leghatalmasabb és leggazdagabb családok fiait tisztelték* meg a nádori méltósággal. Amikor azután a gazdasági és társadalmi fejlődés párhuzamosan a fejedelmi hatalom hanyatlásával a XIII. század folyamán Magyarországon is a rendiség kibontakozására vezetett, az uralkodó mellett az államélet irányításából részt kérő rendek élén a nádort találjuk, akiben az ország urai és nemesei már nem a király helyettesét, hanem a maguk jogainak első képviselőjét és védelmezőjét látták. Ez a magyarázata annak, hogy amikor a Habsburg-ház került a magyar trónra, a nádori tisztséget a rendek állandó sürgetésére is csak ritkán és akkor is meggyőződésük ellenére, töltötték be, míg végül a XVIII. század végétől kezdve a kényes kérdést úgy oldották meg, hogy az uralkodóház tagjait választtatták meg nádornak. Párhuzamosan a nádori méltóság magánjogiból közjogivá alakulásáéval, hatásköre is megváltozott. Gazdasági jellegét egészen elveszítette, ezzel szemben katonai és igazságszolgáltatási jelentősége erősen megnövekedett. A XIII. század elején, amikor már nemcsak a királyi udvarban, hanem saját kúriáján is ítélkezett minden eléje hozott ügyben és amikor az uralkodó nevében már egyedül tartotta a vidéki törvénykező gyűléseket, bíróságával és irodájával együtt kivált a királyi udvarból. Ettől kezdve egészen a XIV. század közepéig önálló ítélőszéke volt, amelyen, szemben az udvari bírósággal, a vidéki törvénykezés összpontosult. Helyettesével is találkozunk, okleveleit különböző, elsősorban bírói működésével kapcsolatban külön nádori kancellária állította ki, Tehát Magyarországon is megtörtént, körülbelül Franciaországgal egyidőben, az első lépés a királyi tanács megoszlása és az igazságszolgáltatás különválása felé. A királyi hatalom azonban nálunk az Anjouk alatt újra megerősödött és útját állta a francia parlamenthez hasonló nádori törvényszék további fejlődésének. A nádor Nagy Lajos óta újra a királyi udvarban ítélkezett, de bírói működése már háttérbe szorult a távollétében szervezett új kúriai igazságszolgáltató hatóságok mellett. Vidéki törvénykezése is lassan visszafejlődött, míg végül Mátyás a kúriai bíráskodás állandósítása után megszüntette. A külügyek intézésében, követségek vezetésében, külföldi tárgyalásokban azonban továbbra is jelentékeny szerepet játszott. Az Anjouk után a királyi hatalom hanyatlásának ideje a nádorság újabb virágkorát jelentette. Ekkor azonban a nádorok már hatalmas tartományurak, akik egész országrészek fölött parancsolnak és akik már nem a nádori méltóságból merítik erejüket és tekintélyüket, hanem családi hatalmukat öltöztetik a nádori címmel közjogi mezbe. Fokozatosan kiépül a nádori jogkör, amelyet különböző törvények, elsősorban Mátyás király nádori articulusai pontosan körül is írnak. A Jagellók idején a nádor állása már tisztán közjogi méltóság, az országot képviseli az uralkodóval szemben, akit a hadsereg élén, a kúria nyolcados ülésein, az országgyűléseken és általában a királyi teendőkben helyettesít és az országból távollétében, mint helytartója, képvisel.
