Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
maradtak az uralkodó kíséretében. Az ügyek intézésének módja is elsősorban személyi jellegű volt. Akinek a tanácsban ismerőse volt, megkérte, hogy ügyét terjessze a király elé. De már igen korán nyoma van a területi (territoriális) ügyvitelnek is, amikor az ügyben az illető vidék főtisztviselője tett jelentést és az oklevél őt nevezi meg közbenjáró gyanánt. Az egyes kormányzati ágak még nem különültek el egymástól. Legkorábban az igazságszolgáltatás vált külön, amennyiben az uralkodó bírósági helyettesítésével udvarában a nádort bízta meg, aki a vidéki törvénykező gyűléseken is képviselte urát. De mások is kaptak a kúriában egyes pörök vitelére királyi megbízást, a nádornak pedig egyéb teendői is voltak. Elsősorban a királyi hadsereget vezette, azonfelül irányította a királyi gazdaságot is. 1 ) Rendiség és fejedelmi hatalom küzdelme. A XII. és XIII. század fordulója azután változást hozott nemcsak a gazdasági és társadalmi életben, hanem a királyi hatalom természetében, az uralkodói tanácsban és az egész államélet irányításában is. A fejedelmi ház magánvagyonára támaszkodó patrimoniális királyság III. Béla uralkodása alatt érte el fejlődésének csúcspontját, II. András korában gyors változáson ment keresztül. Az uralkodó nagyhatalmi törekvései, előbb bátyjával, majd fiával vívott áldatlan harcai, szétzüllesztették az Árpád-ház családi birtokát és gyorsították a királyi adományokból gazdagodó egyházi és világi nagybirtokos osztály, a rendiség vezető rétegének kialakulását. Magyarország ekkor érkezett arra a pontra, amelyen nyugati szomszédai már századokkal azelőtt túlhaladtak. A rendiség kialakulásával megkezdődött az uralkodó és a rendek közötti küzdelem, amelynek hullámai egészen 1848-ig végigfutottak a magyar történeten. A gazdaságilag és társadalmilag megerősödött rendek részt kértek az államélet irányításából is. A rendiség politikai érvényesülésének általában két útja volt. Az egyik az, hogy a maga számára foglalta le a korábban tisztán fejedelmi természetű állami hivatalokat, amire a legjobb példát Franciaország nyújtja. A másik pedig az, hogy nem a végrehajtó, hanem a törvényhozó hatalmat szerezte meg, nem hivatali, hanem képviseleti úton, a rendi országgyűlés formájában érvényesítette befolyását, amire viszont Anglia története szolgál mintával. Magyarországon a rendek mind a két utat megjárták. Először a fejedelmi hivatalokkal kezdték. Legkorábban a nádorság került sorra, hogy azután a többi királyi tisztség is egymásután rendi, azaz országos méltósággá alakuljon át. Központi kormány. A királyi udvarban az uralkodó és családja után az első hely az udvar ispánját, a nádorispánt illette meg. Az udvarispánság területén élő királyi népeknek volt háború idején vezetőjük, békében bírájuk és ügyes-bajos dolgaikban eligazítójuk. Négyes: gazdasági, közigazgatási, bírói és katonai hatósága közül a bírói és katonai volt az, amelyen további fejlődése alapult és amelyre támaszkodva udvari hivatalból már igen korán országos méltósággá alakult át. Eleinte csak az udvarispánság népe fölött ítélkezett, azután x ) Az Árpád-kori királyi tanácsról I. Váczy Péter : Központi igazgatás a XI—XII. században. Domanovszky-emlékkönyv, Bp., 1937. U. a. A királyság központi szervezete Szent István korában. Bp., 1938. (Szent István-emlékkönyv II.). Szilágyi Loránd : A magyar királyi tanács első százada. Levéltári Közlemények, 1940—1941.
