Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
húzódó, annak változását követő, kisebb-nagyobb erősségek láncolata, a végvonal. A várak Magyarország történetében mindig nagy szerepet játszottak, nemcsak mint a honvédelem eszközei, hanem mint a gazdasági és a társadalmi fejlődés gócpontjai is. Szent István ispánjai a vármegyékre osztott királyi birtok népét háborúban hadba vezették, béke idején gazdálkodását irányították, igazságot szolgáltattak, közös ügyét igazgatták. A XIII. században a királyi birtok jelentékeny része magánföldesurak kezére jutott, a régi helyzetet IV. Béla és Károly Róbert birtokvisszaszerző törekvései sem tudták helyreállítani. A királyi vármegye átalakult nemesi vármegyévé, a nemesség igazságszolgáltatási és közigazgatási önkormányzatává. A hadsereg alapja a banderiális rendszer lett, zömét a királyi és királynői csapatok mellett az egyházi és világi földesurak és a nemesi megyék ispánjainak zászlai alatt gyülekező seregek alkották. A várak jelentőségét mindez nem csökkentette. A megmaradt királyi birtok középontjai továbbra is a várak maradtak, de élükön már nem ispánok, hanem várnagyok állottak. Feladatuk és hatáskörük azonban, ha kisebb méretekben is, azonos volt az árpádkori ispánokéval, a birtok és lakossága, katonák és jobbágyok felett gazdasági és hadi, igazságszolgáltatási és közigazgatási, irányító és vezető hatalmat gyakoroltak. A várbirtok-rendszert a magánföldesurak is átvették. A tatárjárás szomorú tanulságai alapján, majd az egyre fenyegetőbben fellépő török ellen, nem utolsó sorban pedig oligarchikus törekvések szolgálatára, egyre-másra épültek a várak, nemcsak a határokon, hanem az ország belsejében is. Az uralkodók a fejlődést megakadályozni nem tudták, de nem is akarták. Megelégedtek annyival, hogy az ellenük szegülő tartományurakat új, hű családok segítségével megtörték, s ezeket emelték örökükbe. Sokszor pedig a tartományúr hatalma az uralkodóét is meghaladta. Hunyadi Jánosnak 1446-ban 28 vár, 57 város, 930 falu, 4 millió katasztrális holdat meghaladó uradalmak népe engedelmeskedett és szolgált. 1 ) Zápolyai János hasonló családi vagyon fölött rendelkezett. Az oligarhák egymás és a fejedelmi hatalom elleni küzdelmükben váraikra támaszkodtak, a várak pedig kisebbnagyobb uradalmakra, vártartományokra, amelyeknek jövedelmei fedezték a katonaság szükségleteit. A magánföldesuri várnagyok ugyanazokat a jogokat gyakorolták a gondjukra bízott vártartomány fölött, mint a király kezén maradt várak vezetői. A várrendszer fontossága hatványozott mértékben megnövekedett a török előrenyomulása idején. A déli védelmi övet, amelyet a gyengekezű és szegény Jagellók nem erősítettek meg, az 1520-as évek elején különösebb ellenállás nélkül vették birtokukba a szultán seregei. Mohács után nyitva állott az út Budáig, 1541-ben Buda is elesett, majd a környező erősségekre került a sor. A várak jelentőségét a török is jól ismerte. Elsősorban azokat támadta, s ha sikerült elfoglalnia, azonnal kijavíttatta, erős őrséget helyezett beléjük, mert tudta, akié a vár, azt uralja az egész vidék. I. Ferdinánd legnagyobb érdemei közé tartozik, hogy a török előrenyomulását új védelmi vonal szervezésével megállította. A feladat nehéz volt és gyorsan kellett megoldani. A várak egy része ugyan készén állott, ha nem is ostromra készen, mert többnyire hiányos felszereléssel, megfelelő J ) Hóman Bálint és Szekfü Gyula : Magyar történet. 2. kiad. II. k., Bp., 1936. 432.1.
