Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)

Bevezetés

a közgyűlésen felolvasták s először azt ellenőrizték, hogy a rovok minden befolyt összegről pontosan elszámoltak-e. Ha kiderült, hogy valamit nem könyveltek el, értesítették a kamarát, hogy a bűnösöket azonnal felelősségre vonhassa. Azután felszólították a megjelent birtokosokat, adják elő, ha birtokukon olyan változás történt, ami indokolja az összeírás kiigazítását. A birtokosok állítását egy-egy esküdt kíséretében a szolgabírák községről községre járva a helyszínen ellenőrizték. A hódoltsági falvakból, ahova a megyei tisztviselők nem mehettek, a bíró és két gazda jelent meg az alispán előtt, s eskü alatt tettek vallomást. A kiigazítás költségeit azok fizették, akik azt kérték. A szolgabíráknak 15 napon belül jelentést kellett tenniök. Ezután az alispán minden helységet értesített, hogy 15 nap alatt mennyi adót kell beszolgáltatnia. Ha a befizetéssel késtek, azonnal kivetette a bírságot is. A behajtásnál katonai segítséget is igénybe vehetett. A törvény felhatalmazta, hogy a korábbi rovok jelenlétében a hátralékok kérdését is tisztázza, s az esedékes tartozásokat is követelje. A befolyt adót személyesen vitte be a kamara pénztárába, s a tanács előtt számolt el róla. Működéséért anyagilag is felelősséggel tartozott, a felelősségrevonás joga azonban nem a kamarát, hanem a helytartót és a királyi tanácsosokat illette meg. Munkájáért, a szolgabírákhoz és a megyei jegyzőhöz hasonlóan külön fizetést kapott. Valószínű, hogy segéderőkre is szüksége volt, a törvény szövege is említi, hogy számtisztet (rationista) alkalmazzon. Ezeket familiárisai közül fogadta és saját járandóságából fizette. A magánjogi szolgálat nyomait tehát még az adóigazgatásban is megtaláljuk.

1

) 1552-ben az adó első részletét a kamara által minden megyébe kiküldött királyi pénztárnokok (perceptores) hajtották be a korábbi összeírások alapján, amelyeket a falubirák eskü alatt tett vallomására kiigazíthattak. A második részlet kivetése előtt már királyi rovok írták össze a lakosságot, a befolyt adót ők szolgáltatták be a kamara pénztárába.

2

) 1553-ban megmaradtak a rovói adókezelés mellett.

3

) 1554-ben hasonlóképpen, s I. Ferdinánd uralkodása alatt, ellentétben a korábbi évek kísérletezéseivel, többé nem változtattak rajta.

4

) A rendek úgy látszik elismerték, hogy a kamarai adóigazgatás megbízhatóbb, mint a rendi, aminek nyomával ezekben az években csak akkor találkozunk, amikor a nemesség az országos hadiadón kívül szavazott meg saját zsebéből bizonyos összeget. I. Miksa kora. I. Miksa alatt az adóigazgatás állandóan a kamarai és rovói szervezeten nyugodott. A rendek kísérletet sem tettek arra, hogy akár az adó kezelését, akár felhasználását saját hatáskörükbe vonják. Ez azonban nem jelentette azt, hogy az adóigazgatás iránt nem érdeklődtek, hogy befolyásukat ezen a téren nem éreztették. Ezt annál inkább megtehették, mert a rovó sohasem vált tisztán királyi tisztviselővé, részben mindig rendi, azaz megyei hivatalnok maradt. I. Miksa idejében a rendek törekvése elsősorban oda irányult, hogy a rovói tisztségnek ezt a megyei-rendi jellegét megőrizzék, amit sikerült is elérniök. A vita a körül a kérdés körül folyt, hogy a kamara a rovót tetszése x

) C. J. H. 1550 : 21—33. t.-c. 8

) C. J. H. 1552 : 4. t.-c. 2

) C. J. H. 1553 : 6. t.-c. 4

) C. J. H. 1554 : 4. t.-c, 1555 : 3. t.-c, 1556 : 3. t.-c, 1557 : 3. t.-c, 1559 : 12. t.-c. 1563:2., 3. t.-c