Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)

Bevezetés

való viszonyára, az uralkodók személyes adottságaira, kimagasló képességű államférfiak szerepére stb. egyaránt figyelemmel kell lennünk. Az újkor hivatalszervezet a birodalom egyes tartományaiban hol korábban, hol későbben íelentkezett, a XV. század végétől a XVI. századon keresztül egészen a XVII. század első tizedéig.

1

) Az összefüggést az egyes területek fejlődése között megállapítani nem könnyű feladat. Idegen kölcsönhatásokat feltételezhetünk és ki is mutathatunk, de ezen a téren nem szabad túlzásba esnünk. A fejlődés iránya mindenütt azonos volt, ütemét azonban a belső viszonyok, a gazdasági és társadalmi helyzet határozta meg. Kiváló uralkodók, tehetséges államférfiak gyorsították, míg azokban az országokban, ahol a rendiség befolyása erősebb volt, mint a fejedelmi hatalomé, az átalakulás sokkal lassabban haladt. A részletekben azután erősen érvényesült a helyi különbségek hatása és nemzeti jellegzetességekben a hivatalszervezetre is rányomta bélyegét. A közigazgatástörténet feladata épen az, hogy az egyes államok életében, az általános keretek szemmeltartásával, ezeket az egyéni vonásokat domborítsa ki.

2

) Hogy ezt a feladatot az újkori magyar közigazgatástörténet területén megoldhassuk, vagy legalább is a feleletre váró kérdéseket feltehessük, ismernünk kell, ha csak főbb vonásaiban is, a középkori magyar államélet gépezetét. 2. §. A középkori magyar közigazgatás. A magyar közigazgatás fejlődése nagy vonásokban megegyezett az általános európai fejlődéssel. Alapjait Szent István nyugati eszmék és intézmények átvételével vetette meg, de tiszteletben tartotta az ősi magyar társadalmi és gazdasági szervezetet is. Ez a kettősség mindvégig jellemezte a magyar fejlődést. Idegen hatások mindig csak hazai keretekben tudtak gyökeret verni és az átvett eszmék és intézmények további életét a jellegzetes magyar viszonyok határozták meg. Ez az oka és egyben magyarázata annak, hogy a magyar fejlődés nem felelt meg mindenben a nyugatinak és nem haladt állandóan párhuzamosan azzal. Volt idő, amikor századokkal elmaradt mögötte, máskor viszont sok mindenben megelőzte. Egy azonban bizonyos, hogy szolgai módon, elvakultan, állami és nemzeti létének kárára és vesztére sohasem utánozta. Ha történtek ilyen kísérletek, azokat egészséges életösztönnel utasította vissza. Mindig voltak olyan eszmék és intézmények, x

) A német fejlődést kitűnően vázolja Schmoller i. m., továbbá Der deutsche Beamtenstaat vom 16. bis 18. Jahrhundert. Umrisse und Untersuchungen. Leipzig, 1898. L. még G. v. Below

: Territorium und Stadt. München, 1900. 283—298. 1. U. a.

: Der deutsche Staat des Mittelalters. Leipzig, 1914. 2

) Minthogy munkámnak az európai közigazgatás fejlődésének ismertetése csak annyiban feladata, amennyiben ez a magyar viszonyok megértéséhez feltétlenül szükséges, a többi nemzet hivatalszervezetének tárgyalására még iiyen nagy vonásokban sem térhetek ki. Csak utalhatok reá, hogy a környező államok közül különösen a cseh és lengyel közigazgatástörténete mutat fel a magyaréhoz sokban hasonló jelenségeket. L. Peterka, Otto : Rechtsgeschichte der böhmischen Länder. I—

II. Reichenberg, 1923—1928. Kutrzeba, Stanislaus: Grundriss der polnischen Verfassungsgeschichte. (Wilhelm Christiani fordítása.) Berlin, 1912. Bezsák Miklós: A középkori magyar okleveles gyakorlat kapcsolatai a cseh és lengyel okleveles gyakorlattal. Pécs, 1939. Meg kell továbbá említenem, hogy az 1939 utáni nyugateurópai irodalom a háborús események következtében már nem volt számomra -hozzáférhető.