Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)

Bevezetés

kancellária állított ki és pecsételt meg s az uralkodón kívül a magyar kancellár és az udvari kamara egyik tanácsosa is aláírt. Lehet, hogy I. Ferdinánd az udvari kamarának akart ilyen módon nagyobb befolyást biztosítani. Erre mutat, hogy Szeréminek is negyedévenkint kimutatásokat kellett az udvari kamara elé terjesztenie. Egyébként azonban az utasítás egyetlen mondatából sem lehet arra következtetni, hogy a harmincadigazgatóság függő viszonyba került volna a bécsi központi pénzügyi hatósággal. A király csupán közvetlen rendelkezési jogát hangsúlyozta, ami ellen a magyar alkotmány értelmében kifogást emelni nem lehetett, ami azonban idegen tanácsosoktól körülvett, idegen udvarban székelő, idegen uralkodó esetében mégis a magyar államgazdaság és államháztartás önállóságának és öncélúságának gyengülését eredményezte, bár lehet, hogy gazdasági és közigazgatási szempontból magasabb fejlődési fokot jelentett. A részletkutatás hivatott megállapítani, hogy Szerémi Sebestyén harmincadigazgatósága mennyiben váltotta valóra a működéséhez fűzött reményeket. Kérdés, hogy a magyar kamara tett-e lépéseket az ellen, hogy a legfontosabb jövedelmi ágat kezéből kivették. A fejlődés okait homály fedi, csak eredményeit mutatják, sajnos, esetlegesen és nem is pontosan, a fennmaradt utasítások, amelyeknek adataival egyelőre kénytelen vagyok megelégedni. Tény, hogy I. Ferdinánd 1549. január 1-én

1

) megszüntette Szerémi és Francisci igazgatóságát, a harmincadhivatalokat a magyar kamara alá rendelte és felhatalmazta, hogy a megbízhatatlannak bizonyult tisztviselőket cserélje ki. Széleskörű vizsgálatot indított, amelynek az országra legszomorúbb következménye az lett, hogy március 15-én

2

) a pozsonyi csoportot az alsóausztriai kamara vezetésére bízta, hasonlóan az óvárihoz, amely már korábban erre a sorsra jutott. A kamarai igazgatás visszaállítása. Az új helyzetnek megfelelő új utasítást a harmincadhivatalok részére a magyar kamara tanácsa 1549. április 1-én adta ki.

3

) Ekkor a következő helyek tartoztak alája: Nagyszombat, Szempc, Sassin, Holics, Szakolca, Szenice, Ujhely (Bossác és Liszkó fiókokkal) és Verbó, továbbá Trencsén, Illava (abban az időben Lévának nevezték, Nemsova fiókkal), Puchó (Mesztecskó, Bellus, Krasznov és Richó fiókokkal), Zsolna és Turdossin. Mindenhol egy harmincados (tricesimator, rationista) és egy ellenőr (contrascriba) szolgált. Kinevezésük kérdését az utasítás nem érintette, valószínű, hogy ez a jog ekkor a kamarát illette meg, a király csak később tartotta fenn' a maga számára. A kamara előtt tettek esküt, annak utasítása szerint működtek. Az utasítás a legteljesebb egyetértést kívánta a harmincadostól és ellenőrétől. Lehetőleg egy házban kellett lakniok, mert mindent közösen intéztek, egyik a másik tudta és hozzájárulása nélkül semmit sem tehetett. Hivataluk helyét nem hagyhatták el, ha mégis távozniok kellett, helyettest állítottak, akiért felelősséget vállaltak. Hasonlóképen feleltek lovas és gyalogos szolgálóikért (servitores), akikkel a különböző utakat ellenőriztették és a csempészést igyekeztek megakadályozni. Fizetésükön kívül a 1

) Acsády 1549 helyett 1548-at olvasott és írt. Ez is mutatja, milyen felületesen dolgozott. I. m. 134—136. 1. 2

) Acsády itt is tévedett egy évvel. I. m. 128. I. 3

) Több egykorú másolatban maradt fenn. Orsz. Lvt. Kam. lvt. Instr. Fasc. 15. jelzet alatt található példányt használtam.