Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
tanács és a kamara segítségével sem tud megbirkózni, forduljon Sibrikhez, az személyesen jelenjék meg a helyszínen, s bocsássa tudását és tapasztalatát az új igazgató rendelkezésére. Ez az új igazgató a korábbi első pénztárnok, Szerémi Sebestyén volt, aki pénztárnoki címét és feladatait is megtartotta (administrator et perceptor tricesimarum). A második pénztárnoki állást megszüntették, Francisci Tamást Szerémi mellé ellenőrnek nevezték ki, második ellenőrt pedig nem alkalmaztak, amivel jelentékeny összeget takarítottak meg.*) A változás lényege tehát az volt, hogy a harmincadhivatalok igazgatóját (ez a cím is új a korábbi elnök és felügyelő helyett) az irányításon kívül a jövedelmek kezelésével is megbízták, s pénztárnoki minőségében ellenőrt rendeltek oldalára. Az alsóbb szervezetet érintetlenül hagyták, csak arra hívták fel Szerémi figyelmét, hogy a lovasok számát lehetőleg csökkentse. A harmincadhelyek is a régiek maradtak, csak Besztercebányán és Zólyomban állítottak fel új hivatalokat, úgyhogy számuk, Pozsonyt és fiókjait egynek véve, 13-ra emelkedett. Az uralkodó felhatalmazta Szerémit, hogy a helytartó és a kamara tudtával és hozzájárulásával a szükségnek megfelelően egyes hivatalokat máshova helyezzen át, sőt újakat is állíthasson fel. Feltűnő, hogy Szerémi 1546. május 16-án kelt utasítása, 2 ) ellentétben Sibrik megbízólevelével, ismételten hangsúlyozza, hogy nemcsak a kamarától, hanem a helytartótól is tanácsot kérjen minden fontosabb intézkedés előtt és a nehézségek elsimításánál. Kifejezetten azonban nem rendelte sem a helytartó, sem a kamara alá. Megkérdezésük után még Sibrikhez, végső fokon pedig magához az uralkodóhoz fordulhatott. Ez azt mutatja, hogy I. Ferdinánd a harmincadigazgatóságot önálló országos hivatalnak szánta, amely inkább mellérendelt, mint alárendelt viszonyban állott a kamarai és a kormánytanáccsal. Bizonyítják ezt Szerémi utasításának azok a pontjai is, amelyek a harmincadjövedelem felhasználásáról szólnak. Ezek szerint a különböző pénztárakból befolyt vámból nemcsak a harmincadtisztviselőket fizette ki, hanem a helytartót, a kancellárt, a magyar és a kormánytanács, valamint a magyar kamara tagjait, sőt még másokat is, akik a királytól rendszeres kegydíjat kaptak. Azután eleget tett a királyi meghagyásoknak (commissiones) és beváltotta a különböző utalványokat (deputationes). A kamarához csak azt szolgáltatta be, ami pénz még ezenfelül maradt. A harmincad régi jövedelme ezeket a kiadásokat nem fedezhette volna. I. Ferdinánd azonban a vámtarifa egységes szabályozásával párhuzamosan új harmincad szedését is elrendelte, s azt a réginek kétszeresében állapította meg. Szigorúan meghagyta továbbá, hogy mentességet senkinek se adjanak, a királyi utalványokat pénzben váltsák be, ne pedig vámmentes szállítással egyenlítsék ki. Vájjon mi indította a királyt arra, hogy a legfontosabb jövedelmi forrást a magyar kamara kezéből kivegye, részletesebb kutatás hivatott tisztázni. Annyi bizonyos, hogy ezáltal a harmincadigazgatóságot jelentőségben a kamarával egy szintre helyezte. Kifejezésre jutott ez abban is, hogy csak olyan fizetési meghagyásokat vehetett figyelembe, amelyeket a magyar r ) Szerémi évi 500, Francisci 350 magyar forint fizetést kapott. Hivatalos útiköltségeiket megtérítették. 2 ) Az utasítást a magyar kancelláriában állították ki és pecsételték meg. A királyon kívül a kancellár és az udvari kamara egyik tanácsosa írta alá. Eredeti példánya Orsz. Lvt. Kam. lvt. Instr. Fasc. 15.
