Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
mellé két ellenőrt (contrascriba) rendelt: Schreiber Farkast és Veiknél Györgyöt. A magyar kamara jelölte ki, hogy milyen harmincadok tartoznak az egyik, s milyenek a másik alá. A többi tisztviselőt azonban már a pénztárosok és az ellenőrök választották ki. Mindegyik harmincadhivatalnál egy-egy helyettes (vicegerens) pénztárost és ellenőrt alkalmaztak, a helyettes pénztárost számadónak (rationista) is nevezték. Rajtuk kívül még 40 lovast fogadtak, akiket a helyi szükségletnek megfelelően osztottak szét az egyes hivatalok között. Néhány lovas Sibriket kísérte, amikor bejárta a gondjára bízott területet. A szervezet hasonlított a régi harmincadispánságra, de lényegében mégis különbözött tőle. A hivatalnokokat, kezdve a pénztárnokokon egész a lovasokig, nem magánjogi kapcsok fűzték Sibrikhez, valamennyien a királyi szolgálatra tettek esküt, fizetésüket a kincstártól kapták. 1 ) Állami és magánszolgálat még egybeolvadt a harmincadosok hivatalviselésében, de a fejlődés iránya már az előbbi felé mutatott. I. Ferdinánd 1545. február 1-én kelt utasításában 2 ) részletesen szabályozta a vámszedés, kezelés és elszámolás módját, amint azt már a korábbi ellenőri és harmincadosi utasítások megállapították. Az egyes hivatalok vezetői a pénztárnokoknak és az ellenőröknek számoltak el, akik legalább egyszer minden hónapban váratlanul megjelentek, átnézték a naplókat és átvették a pénztárul szolgáló láda tartalmát, amihez nekik is volt kulcsuk. Hogy a kereskedőket a zsarolástól megvédjék, a harmincadcédula ellenében elismervényt (recognitio) kértek tőlük arról, hogy mennyit fizettek. A hivatalnokok ezeket az ellennyugtákat is csatolták aláírásukkal megerősített naplóikhoz. A pénztárnokok és ellenőrök e naplók tételeit azután átvezették saját könyveikbe. Szétosztották a fizetéseket, eleget tettek a királyi meghagyásoknak, a fennmaradt összeget pedig a kamarának szolgáltatták be, rendszerint minden negyedév végén, amikor számadásra megjelentek Pozsonyban. Az eredményről kimutatást is készítettek, s azt ugyancsak negyedévenkint az udvari kamara elé terjesztették Bécsbe, anélkül, hogy külön felszólításra vártak volna. El kellett számolniok a kobzott árukról is, amelyeknek felosztását új alapon szabályozta az utasítás. Az áru fele a királyt illette meg, a másik fél Vg-át Sibrik, ^-át az illető csoport pénztárnoka és ellenőre, utolsó 7 3-át pedig a kérdéses hivatal tisztviselői kapták. Az uralkodó azonban fenntartotta jogát, hogy a büntetést elengedje. A kereskedőket védő korábbi rendelkezéseket is megújította. A bányaműveléshez szükséges cikkeket vámmenteseknek nyilvánította. A rossz pénz elfogadásából származó károkért a pénztárnokokat tette felelőssé. A bécsi vásárra hajtott állatok vámcéduláinak összegyűjtésével és havonkinti beszolgáltatásával az alsóausztriai Handgrafot bízta meg, s hasonló szervet szándékozott létesíteni a morvaországi Auspitzben is. Sibrik egy évnél alig valamivel hosszabb ideig töltötte be a harmincadelnöki és felügyelői állást. 1546. májusában I. Ferdinánd, hivatkozva rá, hogy szolgálataira a magyar kormánytanácsban van szükség, felmentette. Ez nem azt jelentette, hogy működésével elégedetlen volt, sem azt, hogy Sibrik minden kapcsolata megszakadt a harmincadüggyel. A király úgy rendelkezett, hogy ha utóda olyan nehézségre bukkan, amellyel a kormány1 ) Sibrik évi 400, a pénztárnokok 350, az ellenőrök 200, a számvevők és a helyettes ellenőrök 48, a lovasok 36 forintot. Természetben semmit sem követelhettek a kereskedőktől, amint korábban tették. 2 ) Másolata Orsz. Lvt. Kam. lvt. Instr. 5. k., 374. 1.
