Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
A többi hétköznapon az úgynevezett magánügyek (negotia privata), azaz a kamarai gazdálkodásra vonatkozó tárgyalni- és tennivalók kerültek sorra. A kollegiális tanácskozási rendszer lényegét az 1567-i és 1571-i alaputasítások részletesen kifejtették. Breiner és Mednyánszky erre a két utasításra hivatkoztak, a XVII. század folyamán a különböző igazgatóknak adottakat, ez jellemző a kamarai igazgatáshoz való visszatérésre, nem is említették. A változott körülményeknek megfelelően azonban több pontban változtatniuk kellett a 120 éves utasításokon, amelyek sok tekintetben kiegészítésre szorultak. A tanácskozás rendje a régi maradt. A jegyzőkönyvet továbbra is a titkár vezette, ő készítette a fogalmazatokat, amelyeket a következő ülésen felolvasott. 1 ) Ha azonban rendkívül sürgős ügyről volt szó, mondotta az 1690-i utasítás, még aznap letisztáztatta a kiadványt s a fogalmazó vagy valamelyik irnok útján az elnök és a tanácsosok lakására küldte, hogy aláírva azonnal a postára, vagy a futár kezébe kerülhessenek. A határozatot szótöbbség alapján hozták, a felséghez intézett felterjesztésekben azonban, ha a szavazatok megoszlottak, a kisebbség véleményét is fel kellett tüntetni. Ezek a felterjesztések először Pozsonyba kerültek, a magyar kamara elé, onnan Bécsbe, az udvari kamarához. Ez azt mutatja, hogy a szepesi kamara még továbbra is függő viszonyban maradt a pozsonyival, ez a függés azonban korántsem volt olyan szoros, mint a XVII. századi igazgatóság idején, hanem etekintetben is az 1570-es évek viszonyai felé közeledést figyelhetünk meg. Az élelmezésügyre, azaz a gabonavásárlásra, őrzésre és eladásra, kapcsolatban a katonaság ellátásával, határozottan kimondotta a Breiner-bizottság 1690-i utasítása, hogy a szepesi kamara etekintetben közvetlenül az udvari kamarától függ. Amivel egyben elismerte, hogy más téren a magyar kamara főhatósága alá tartozik, ezt azonban külön seholsem hangsúlyozta. A részletkutatás hivatott az iratok alapján eldönteni, hogy a valóságban milyen befolyás érvényesült a szepesi kamara életében a XVII. század utolsó tizedében, amíg II. Rákóczi Ferenc fölkelése a viszonyokat újból meg nem változtatta. Segédhivatalok. Rendet teremtett a Breiner-bizottság a segédhivatalokban is, ahol nagy volt a zűrzavar. Az iroda (cancellaria), kiadóhivatal (expeditio, expeditura) és az irattár (regestratura) eddig egyetlen hivatali szobába (hypocaustum) volt összezsúfolva. Sőt, az 1680-as években két iroda is működött, egy latin és egy német (cancellaria Latina, c. Germanica), a kettőt csak nemrég olvasztották egybe, illetve a németet megszüntették. Az iratok szanaszét hevertek, s ha valami elveszett, senkit sem lehetett felelősségre vonni. Breiner mindhárom segédhivatal részére külön helyiséget utalt ki, s pontosan elhatárolta teendőiket. Elrendelte, hogy az irodában ezentúl iratokat ne őrizzenek, az írnokok (esküdt jegyzők = iurati notarii) csak a fogalmazatok letisztázásával foglalkozzanak, a letisztázott fogalmazatokat a tisztázatokkal együtt adják át a lajstromozónak. Arra, hogy a tisztázatokat a fogalmazatokkal kik olvassák össze, nem tért ki az utasítás, ezt valószínűleg még az irodában x ) Az 1689-i utasítás szerint a német nyelvű kiadványokat német titkár (Hornik János Sebestyén) fogalmazta. Az 1690-i utasításban már nincs nyoma külön német titkárnak.
