Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)

Bevezetés

ügyintézés felé való közeledésre mutat, hogy az utasítás szerint a tanácsosok az igazgatóság székhelyéről, kivéve a hivatalos kiküldetéseket, csak az igazgató engedélyével távozhattak, évi egy hónapnál hosszabb szabadságra pedig csak királyi hozzájárulással mehettek. A hivatásszerű hivatalviselés lassú térfoglalásáról tanúskodik az a pont is, amely a kamarai tisztviselőktől, harmincadosoktól stb., jó híren, feddhetetlen életmódon és megfelelő vagyoni biztosítékon felül azt is megkívánta, hogy a kamarai ügyekben járatosak legyenek. Bővebben azonban nem részletezte, hogy ez alatt mit ért. A Breiner-bizottság. Újra kamara. A Thököly-mozgalmak elültével a felsőmagyarországi viszonyokat újból rendezni kellett. Ekkor került sor a szepesi kamara újjászervezésére is. Az 1680-as évek második felében folytatott vizsgálatok, tárgyalások és kiadott rendelkezések egyes részleteit ma még homály fedi, annyi azonban bizonyos, hogy a döntő szerepet az a bizottság játszotta, amely 1689-ben és 1690-ben Kassán tartózkodott. Ez a bizottság, amelynek gr. Breiner Szigfrid Kristóf

1

) és Mednyánszky Pál magyar kamarai tanácsos voltak tagjai, az akkor Fischer Mihály vezetése alatt álló szepesi kamarától kimerítő jelentést kért a kamara belső szervezetéről (status internus) és az igazgatása alatt álló összes jövedelmi ágakról (status externus). Személyesen is megvizsgáltak és megbeszéltek mindent, s e tanácskozások eredményeképen 1689. május 27-én kiadott határozatukban először a személyi kérdéseket rendezték, 1690. március 30-án kelt utasításukban pedig minden vonatkozásban szabályozták a szepesi kamara működését.

2

) Szervezet. Ügyintézés. A nagy gonddal és mintaszerű szakértelemmel szerkesztett és fogalmazott utasítás nemcsak az új helyzetet világítja meg, hanem a korábbi bűnökről, hibákról és mulasztásokról is lerántja a leplet. A szepesi igazgatóságot, az 1680-as évek szóhasználatának megfelelően, újra kamarának (camera Scepusiensis) nevezi. Vezetője azonban továbbra is megtartja az igazgatói (administrator) címet. Mellette három tanácsos

3

) alkotta a kamarai tanácsot (consistorium). A kamara cím újjáéledése tehát nem lényegtelen címváltozás volt, hanem a kamarai ügyintézéshez való visszatérést juttatta kifejezésre. Az utasítás kifejezetten hangsúlyozta, hogy az ügyeket kamarai módra (cameraliter), a tanácsban hozott határozat alapján (consistorialiter) intézzék el. Meghagyta, hogy fontos ügyekben még a beteg tanácsosok véleményét is hallgassák meg. Az üléseken mindegyik tanácsos legyen jelen, kivéve azt, aki hivatalos kiküldetésben hosszabb útra távozott, szabadságra ment, vagy betegen fekszik. Az elnököt, távolléte esetén, a legidősebb tanácsos helyettesítse, hogy az ügymenet emiatt meg ne akadjon. Rendszert vezetett be a tárgyalásra kerülő ügyek sorrendjében is. A hétfői napot, ha hétfő ünnepre esett, a következőt, a királyi szolgálatot közvetlenül érintő közügyek (negotia publica) tárgyalására tartotta fenn, a szombatot pedig a kebelbéli segédhivatalok ellenőrzésével kapcsolatos kérdések számára jelölte ki. a

) Az Allgemeine Deutsche Biographie csak annyit tud róla, hogy 1716-ban a péterváradi ütközetben, mint tábornok, hősi halált halt. III. k., 321. 1. Az 1690-es évek elején az udvari kamara elnöke volt. a

) Mindkét utasítás Orsz. Lvt. Kam. lvt. Instr. Fasc. 7. 3

) Holló Zsigmond, Szentiványi László és br. Sbarra Fülöp.