Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
kérdésében és az első tisztviselőket is kinevezték. Az igazgatóság székhelye Eperjes volt, minthogy közel feküdt a sárosi kapitánysághoz, Werner várához. A magyar kamara azt ajánlotta, hogy a szepesi kamara is Eperjesen maradjon, az uralkodó azonban, Schwendi Lázár kassai főkapitány kérésére Kassa mellett foglalt állást. Schwendinek tagadhatatlan érdemei voltak az új hivatal felállítása körül, de csalódott, amikor azt hitte, hogy alkalmas eszközt talál benne, amellyel tetszése szerint rendelkezhetik. A szepesi kamarások első éveit a kassai főkapitány erőszakos fellépése keserítette meg* úgyhogy Eperjesre szerettek volna költözni. I. Miksa ehhez nem járult hozzá, Schwendit azonban ismételten rendreutasította, utóbb el is bocsátotta. Utódával, Rueber Jánossal, már teljes egyetértésben dolgozott a kamara. Első tisztikara a következő férfiakból állott: elnök volt Bornemisza Gergely csanádi püspök, tanácsosok gyalui Thorda Zsigmond pozsonyi kamarai tanácsos és Paczóth János tokaji tiszttartó, főpénztárnok Lippay János, pénztári ellenőr Vizkeleti Tamás, számvevő Kremer Mihály, számvevői segéd Ernleitner Bálint. Rajtuk kívül még két irnok és egy kapus kezdte meg 1567-ben a szolgálatot. Bornemiszát 1573-ban Révay Ferenc követte, Thorda pedig, úgy látszik, már 1568 elején távozott, helyét Sycelius Mihály foglalta el. Ez minden, amit a magyar közigazgatástörténeti irodalom a szepesi kamara tisztviselőinek személyéről eddig megállapított. 1 ) Azt, hogy titkárává kit neveztek ki, nem tudta kikutatni, holott a titkár, amint az utasításból kitűnt, a rendszeres hivatali munka szempontjából a legfontosabb szerepet játszotta. Az 1571-i utasítás. Az új hivatal működése eleinte nem volt ment a zökkenőktől és sok kívánnivalót hagyott hátra. A király 1570-ben bizottságot küldött ki Felsőmagyarország viszonyainak és a szepesi kamara ügymenetének megvizsgálására, s e bizottság jelentése alapján 1571. aug. 8-án új utasítást adott ki, amelyből fény derül a kezdeti nehézségekre is. A kamara szervezetén ez az új utasítás nem változtatott, ami érthető is, hiszen 1567-ben nem kísérleteztek, hanem már bevált rendszert honosítottak meg. Bornemisza Gergely püspök távolléte a kamara székhelyétől magyarázza, hogy a kollegiális tanácskozás és határozathozatal fontosságát újra hangsúlyozni kellett, kimondva, hogy se az elnök a tanácsosok tudta nélkül, se azok az elnök megkerülésével ne intézkedjenek. Előfordult, hogy a kamara nevében olyan rendelkezés történt, amelyről a tanácsosok egy része nem is tudott. A mulasztás valószínűleg a titkár lelkén száradt, mert az utasítás meghagyta, hogy a kiadványokat a titkáron kívül az elnök vagy helyettese is írja mindig alá, továbbá megtiltotta, hogy a kamarai pecsétet a titkár kezelje. *) Legfontosabb munka etekintetben Acsády Ignác: A pozsonyi és szepesi kamarák 1565—1604. Bp., 1894. Megállapításai, bár nem rendszeres és teljes kutatás eredményei, többnyire helytállók. Érdeklődése inkább gazdaság-, mint közigazgatástörténeti. Korábbi munkája: Magyarország pénzügyei I. Ferdinánd uralkodása alatt 1526—1564. Bp., 1888. 62—64. 1. csak a szepesi kamara előzményeivel foglalkozik. Thallóczy Lajos könyve: A kamara haszna (lucrum camerae) története kapcsolatban a magyar adó- és pénzügy fejlődésével. Bp., 1879. (a szepesi kamaráról a 134. lapon) — Acsády munkái után elavult. Kérészy Zoltán: Adalékok a magyar kamarai pénzügyigazgatás történetéhez. Bp., 1916. — a szepesi kamaráról (70—76. 1.) nem mond újat. Legújabban 1. ifj. Szentpétery Imre i. m.
