Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
Alkancellár. A kancellár mellett az alkancellári (vicecancellarius) állást is betöltötték, de azt sem rendszeresen. A következőket ismerjük: x ) Ujlaky Ferenc 1533—1535. Vacat 1535—1539. János leleszi prépost 1539—1542. Oláh Miklós 1543—1545. János leleszi prépost 1545. Vacat 1546—1556. Draskovich György 1557—1560. Forgách Ferenc 1560—1563. Dudich András 1564—1566. Vacat 1567. Listius János 1568—1572. Fejérkövy István 1573—1579. Telegdi Miklós 1580. Vacat 1581—1612. Domitrovich Péter 1613. Vacat 1614—1622. Sennyey István 1623. Vacat 1624—1627. Lósy Imre 1628. Vacat 1629—1631. Dávid Pál 1632. Draskovich György 1633—1638. Vacat 1639—1640. Bosnyák István 1641—1644. Széchényi György 1645—1648. Vacat 1648—1685. Dvornikovich Mihály 1686—1689. Magyar expedltio. II. Lajos kancelláriájának sorsáról a mohácsi vész után nincs tudomásunk. Valószínű, hogy egy ideig még rendelkezésére állt a Báthory István nádorsága alatt ülésező kormánytanácsnak. A török elől azonban 1529-ben neki is menekülnie kellett Budáról. Annak semmi nyoma, hogy Pozsonyban újra felállították, hiszen Szalaházy és Thurzó idejében a helytartótanács sem működött rendszeresen. Amikor pedig Várday a helytartóságot újjászervezte, külön irodát bocsátottak rendelkezésére. Lehetséges ugyan, hogy a kancellár tartott egy-két írnokot, ezek azonban magánalkalmazottai voltak. A kancelláriai munka természete azt kívánta, hogy az iroda állandóan az uralkodó szolgálatára álljon. Minthogy I. Ferdinándnak megvolt a maga udvari kancelláriája, nem szervezetjt külön magyar kancelláriát, hanem, ahogy többi országában tette, az udvari hatóság keretében külön expedíciót rendelt a magyar ügyek intézésére. Élére pedig egy királyi titkárt (secretarius) állított. Első titkára Macedóniai László nagyváradi püspök volt. 1528 tavaszán azonban már azzal a kéréssel fordult Szalaházy Tamás kancellárhoz, hogy ajánljon valakit a titkári állásra. Szalaházy a sziléziai Logschan Györgyöt ajánlotta, aki II. Lajos udvarában is mint titkár szolgált és az ország lakosságát, intézményeit és szokásait kitűnően ismerte. I. Ferdinánd Logschant inkább cseh alkancellárnak nevezte ki, magyar titkárául pedig Ujlaky Ferencet, a későbbi alkancellárt, kancellárt és helytartót választotta. 2 ) A magyar kancellária XVI. és XVII. századi történetében a királyi titkárok játszották a legfontosabb szerepet. A kancellárok és alkancellárok nem tartózkodtak állandóan az uralkodó udvarában, úgyhogy a titkárok nem annyira tőlük, mint inkább az udvari kancellária vezetőjétől függtek, akinek utasítása azonban hangsúlyozta, hogy csak a király nevében rendelkezhetik velük. Vagy tőle, vagy az uralkodótól személyesen kapták a megbízást az oklevelek megfogalmazására. A tisztázásnál egy-két írnok volt segítségükre. A tisztázatokat aláírták és aláírásra, ha nem voltak Bécsben, a kancellárokhoz is elküldöttek. Gyakran előfordult azonban, hogy az oklevélre csak a király és a titkár aláírása került. l ) u. o. *) Bidermann i. m. I. k., 64. I.
