Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
Az uralkodót útján mindehova elkísérték. Bennük kell látnunk az állandóan, rendszeresen, hivatásszerűen szolgáló újkori magyar hivatalnok egyik jellegzetes típusát. Ujlaky utódai már inkább világiak, s a XVII. században nem emelkednek magas főpapi vagy országbárói méltóságra, hanem egész életüket az iroda falai között élik le. Himmelreich Tiburtius és Ferenczffy Lőrinc pl. több, mint harminc évig szolgáltak az uralkodó mellett. 1 ) Egy-kettőnek nevét a rendelkezésünkre álló kamarai számadások alapján érdemesnek tartjuk megörökíteni, feltüntetve mellettük a számadás évét. Malatesta Frigyes (1555, 1556), Listius János (1566), Bocskay György (1566), Istvánffy Miklós (1576), Joó János (1583, 1584), Verancsics Faustus(1583,1584,1586,1594), Himmelreich Tiburtius (1586, 1594, 1596), Lippay János (1594, 1596), Ferenczffy Lőrinc (1616, 1622, 1635, 1637, 1638), Oroszy György (1638), Orbán István (1675), Maholányi János (1687). Egyesek közülük a tanácsosi (consiliarius) címet is magkapták. Ilyen rangban szerepel 1566-ban Listius János, aki két év múlva alkancellár lett, 1596-ban Himmelreich Tiburtius, 1687-ben Maholányi János. Volt idő, amikor ketten, sőt 1594-ben hárman látták el a titkári teendőket. Oroszy György 1638-ban Ferenczffy Lőrinc mellett mint altitkár kapott fizetést. Ezeket a töredékes adatokat, amelyek mégis jellemzőek, mert a titkári intézmény állandó szervezetét bizonyítják, a részletes kutatás hivatott kiegészíteni. Ugyancsak tisztázásra vár az a kérdés, hogy a magyar expedíció milyen viszonyban állott az udvari kancelláriával. Szorosabb függésbe nem került, amit az is bizonyít, hogy az udvari hivatalnoki kimutatások mindig külön tüntetik fel. Ez azonban nem jelentette azt, hogy az udvari kancellária többi expedíciója magyar ügyekben nem állított ki okleveleket. Különösen a latin expedíciót vette az uralkodó igénybe, elsősorban a diplomáciai levelezés lebonyolításában. A magyar expedíció meglehetősen független életet élt a bécsi, illetve prágai udvarban. Különösen amióta vezetését átvette a kancellár, illetve az alkancellár, ami már az 1530-as évek közepén, Ujlaky alkancellársága, illetve kancellársága idején történt. 2 ) Semmi alapunk sincsen annak a feltevésnek az elfogadására, hogy ettől kezdve egészen a XVII. század végéig az udvarban két magyar iroda működött: a magyar expedíció és a magyar kancellária és hogy ez utóbbi csak a kegyelmi és igazságszolgáltatási (de gratia et de iustitia) ügyeket intézte, míg a politikai, azaz külügyi vonatkozású levelezést az udvari kancellária keretébe tartozó magyar expedíció bonyolította le. E felfogás szerint a magyar expedíció a XVII. század folyamán került az udvari kancelJ ) Malatesta Frigyes érdemeit az 1550 : 73. t.-c. sorolja fel, Verancsics Faustus életrajzát 1. Kovachtch Márton György: Scriptores minores. II., 426—429. I. Himmelreich Tiburtius és Ferenczffy Lőrinc jellemzését I. Szilágyi Loránd: A királyi secretariusok intézménye és az újkori magyar állam. Domanovszky-emlékkönyv. Bp., 1937. 556—581.1. l ) Ez a kérdés nagyon zavaros. Fellner-Kretschmayr szerint Oláh Miklós volt 1544-ben az első alkancellár. Ebben nyilvánvalóan téved. Téves az a megjegyzése is, hogy a külön magyar kancellária Cles Bernát trienti érsek, udvari kancellár halála (1539) után kezdett kialakulni. Szilágyi sem tisztázta teljesen a magyar kancellária első éveit. L. L m. 555—556. I.
